Fábri István •
Civil Szó
2008/4 |
||
|
Az alábbiakban az oktatás-nevelés, a környezetvédelem
és a tájékoztatáspolitika terén végzett önkormányzati tevékenységet
elemzem vázlatosan. V. Oktatás-nevelés, ifjúságpolitika – kiemelt támogatás Osztályzat: gyenge jó (3/4) A kisebb települések esetében az oktatás súlyát már az is jól mutatja, hogy általában az iskola számít a legnagyobb önkormányzati intézménynek. Csömörön sincs ez másképp: mind az ott dolgozók létszámát, mind az összköltségvetést tekintve a helyi általános iskola a legnagyobb csömöri önkormányzati intézmény. A Mátyás Király Általános Iskola költségvetési támogatásával nincs is probléma, e téren az önkormányzat hozzáállása nagyon pozitív. A környék kevés iskolája büszkélkedhet ilyen technikai, infrastrukturális feltételrendszerrel. Az oktatási szférában zajló átalakulások, az egyre erősebb versenyhelyzet miatt viszont komolyan végig kellene gondolni a helyi iskola funkcióját (maradjon 8 osztályos általános iskola, vagy esetleg kiegészüljön szakiskolával, gimnáziumi osztállyal stb.). Mindenesetre a kiköltözések következtében folyamatosan növekvő lakosságszám és az ezzel együtt megváltozott lakossági összetétel is gyors cselekvést igényelne. Ez utóbbi egyúttal az iskola bővítésének kérdését is felveti. Ezekkel a problémákkal sajnos nem foglalkozik eléggé az önkormányzat. A Kéknefelejcs Óvoda jelentős bővítése szintén mutatja, hogy az oktatás, a nevelés ügye milyen súllyal van jelen a településen Az önkormányzat által előszeretettel „csodaovinak” titulált új intézmény valóban impozáns létesítmény mind megjelenését, mind felszereltségét tekintve. Ezen felül jelentősen, több mint száz fővel nőtt az óvodai férőhelyek száma. Sajnos a teljesen jogos örömbe üröm is vegyül: egyrészt úgy tűnik, hogy az intézményt „sikerült” kicsire tervezni, hiszen már most több gyerek felvételi kérelmét kellett visszautasítani. Ráadásul a csoda sok pénzből felépített csodaovinál elkélt volna egy kis visszafogottság. A gigantikus belső terek, a borzasztó drága műszaki kialakítások nélkül is esztétikus és modern technikai színvonalú óvodát lehetett volna felépíteni lényegesen kevesebb pénzből, és nem egy, a csőd szélén álló építőipari céggel (azóta a cég már csődbe is ment). Csak azért, mert éppen sok pénze van az önkormányzatnak, nem kell az egészet azonnal elszórni – főleg, ha annak a pénznek egy jelentős részéhez hitelt kell felvenni! Ezt a pénzt esetleg fel lehetett volna használni hatékonyabban is, hasonló célra: például a megszüntetett Tompa M. utcai óvoda felújítására-átépítésére. Ezzel függ össze az óvodaépítés második komoly problémája, hiszen a jól megközelíthető településközpontból kiköltöztették a falu legszélére az óvodát, több kilométeres autózásra, buszozásra vagy éppen gyaloglásra késztetve a csömöri kisgyermekes családok többségét. Nem kapcsolódik szorosan az oktatáshoz, de mégis említést kell tenni az iskola környékén tapasztalható áldatlan közlekedési állapotokról. Megdöbbentő, hogy éppen az iskola előtt és környékén található a település legveszélyesebb közlekedési útvonala. Csömör legforgalmasabb útja, a HÉV-átjáró, a kanyargós és lejtős úttest, a forgalmas üzletek, a lámpa és gyalogátkelő nélküli útszakasz: mindezek számos veszélyt rejtenek magukban. Elfogadhatatlan, hogy az – állítólag – egyik leggazdagabb magyarországi község lassan húsz éve semmit nem tett a környék közlekedési biztonságságáért! Meggyőződésem, hogy nem lenne egyetlen csömöri polgár sem, aki tiltakozna az ellen, hogy minden más beruházás előtt ennek az útszakasznak a biztonságossá tételére áldozzon jelentős összeget az önkormányzat. Csak remélhetjük, hogy nem kell tragédiának történnie ahhoz, hogy elkezdődjön végre az út rendbehozatala… Közép- és felsőfokú oktatási intézmény hiányában viszonylag kevés lehetősége van a településnek közvetlenül támogatni az általános iskolából kikerülő csömöri fiatalokat. Az ő továbbtanulásukat és nyelvtanulásukat is segítő Csömöri Kulturális Alapítvány mellett a Bursa Hungarica rendszerhez való néhány évvel ezelőtti csatlakozás viszont jelzi, hogy az önkormányzat megpróbálja „helyzetbe hozni” ezt a korosztályt is. A helyi művelődési házon
keresztül közvetett módon jelenik meg az önkormányzati támogatás az
ifjúsági csoportok, illetve programok működtetésében. Némileg
közvetlenebb a támogatás a Szociális Alapszolgáltatási Központ esetében,
amelynek igen agilis, elkötelezett és kiváló szakmai munkát végző
munkatársai különböző gondokkal küzdő családok és fiatalok számára
nyújtanak egyre több segítséget. Szintén ők azok, akik a problémás
családi körülmények között élő fiatalok felkarolása érdekében is
létrejött jelzőrendszer működtetésében élen járnak. VI. Környezetvédelem – „Trabanton szállni élvezet…” Osztályzat: elégséges (2) A főváros lábánál fekvő település egyik legnagyobb értéke a természeti környezet, a csend, a nyugalom lehet(ne). Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az itt élők jelentős része nap mint nap órákat ingázik a munkahelyére vagy iskolába, de a helyben vagy közelben dolgozók többsége szintén kénytelen hetente többször bejárni Budapestre az alapvető szolgáltatások igénybevétele céljából. Éppen emiatt elszomorító, hogy néhány csömöri helyi vezető „fejlődésnek” nevezi a falu teljes ipari és kereskedelmi körbeépítését, az átgondolatlan közlekedési beruházásokat, a környezetkímélő HÉV-járat leépülését, a zöldterületek folyamatos csökkenését – de ami leginkább abszurdnak mondható: szociálpolitikának hívja a Szedervölgyi erdő fáinak kivágását a szegények fűtési gondjainak enyhítése érdekében (sic!). Eddig szerencsére a csömöri lakóövezettől távol eső Határ út környékére koncentrálódtak a különböző kereskedelmi-ipari beruházások. Az M0-s Rákospalotai úti csomópontjánál várhatóan kialakuló kereskedelmi övezettel azonban ez a trend is megtörik, és a közelben tervezett 3-as számú bekötőúttal együtt éppen az egyik legkedveltebb szabadidős célpont, a Horgásztó és a (legalábbis még) megyei védettség alatt álló lápos vidék nyugalma szűnhet meg. A fentiekkel összefüggő probléma az erdőterületek folyamatos csökkenése. Az önkormányzat folyamatosan védekezik és ujjal mutogat más hatóságokra. Formálisan persze – legalábbis részben – igaza van. Ám meg sem fordul senkinek a fejében, hogy az erdőirtások ellen azért lehetne valamit tenni is?! Éppen ez az önkormányzat mutatta meg a szelektív hulladékgyűjtés terén, hogy nem kell mindig a törvényekre és a szabályokra mutogatni. A legtöbb települést megelőzve, példaértékű akciókat kezdeményezett már többek között az újságpapír, a műanyag flakonok, a fém konzervdobozok és a veszélyes hulladékok begyűjtésére. A most működő, kifejezetten kényelmes rendszer pedig egyedülálló szinte az egész térségben. Sokat emlegetett probléma az M0-s
körgyűrű környezetkárosító hatása. Az önkormányzatnak a tervezés
alatt végig sokkal hatékonyabban kellett volna képviselnie az itt lakók
érdekeit. Ehelyett még most is, amikor minden környező település a
hiányosan megépült körgyűrű miatt tiltakozik, a leginkább érintett falu,
Csömör önkormányzata mossa kezeit, és a lakosságot meg a civileket
szidja. Ennek legszebb példája az ez év decemberi önkormányzati lapban
megjelent polgármesteri kesze-kusza monológ („méltó” párja a másik
lapban megjelent alpolgármesteri írás), amelyben a település első embere
nem az immár állandó zajterheléstől szenvedő csömöri családoknak ígéri
meg érdekeik képviseletét, hanem „nemzeti ügy”-re hivatkozva utasítja el
jogos felháborodásukat… VII. Tájékoztatás – zsoldosok fújta szócsövek Osztályzat: elégséges (2) Egy idő óta már puszta formalitásnak számít a tíz-tizenöt érdeklődő lakos (plusz ugyanennyi kivezényelt hivatali dolgozó) részvételével megtartott évi egy-egy falugyűlés és közmeghallgatás. A nyilvánosság ilyen típusú, meglehetősen kiüresedettnek tűnő megnyilvánulásai nem ritkák az országban más helyütt sem, így ezért csak részben okolható a helyi vezetés. Az viszont felróható nekik, hogy közömbösek a civil szervezetek, intézmények és helyi cégek közéletbe való intenzívebb bevonására irányuló kezdeményezések iránt is. Lassan tíz éve az egyoldalú kommunikáció része az egyébként 1993 óta működő Csömöri Hírmondó önkormányzati havi lap és a néhány éve elindított önkormányzati honlap. Egyoldalú abban az értelemben, hogy egyáltalán nincs lehetőség reagálni a megjelenő írásokra, véleményekre; de egyoldalú abban az értelemben is, hogy csak és kizárólag a jelenlegi vezetés népszerűsítését, a döntések propagálását szolgálja. Az utóbbi időben lassan már az ízléstelenség határát súrolja az állandó polgármesteri és alpolgármesteri fényképarzenál, a folyamatos öndicsőítő írás. Komoly probléma, hogy a Csömöri Hírmondó lényegében törvényt sért azzal, hogy az „önkormányzat információs lapja”-ként jelenik meg (ugyanez igaz az internetes honlapra). Ez ugyanis szó szerinti értelemben azt jelentené, hogy a lapot az önkormányzat adja ki, amelynek így a felelős kiadója a polgármester. Ez pedig a 2000. évi XCVI. törvény értelmében összeférhetetlen. A törvényi kiskaput kihasználva azonban az önkormányzat formálisan „kiszervezte” a lap kiadását az azt sokszorosító nyomdának. A költségeket viszont teljes egészében az önkormányzat fedezi, így természetesen ő határozza meg, hogy mi kerülhet a lapba. Az önkormányzat vezetői tehát valójában közpénzen népszerűsítik saját magukat hónapról hónapra, ami tíz év alatt már közel 100 millió forintjába került a falunak (beleértve az egyéb kísérő kiadványokat és a honlapot is). Az összes önkormányzati és nem önkormányzati propagandakiadványt máshol lakó, nem csömöri adófizető újságírókkal készíttetik el. Mondhatnánk: a „piszkos munkát” (egyik oldalról a szánalmas dicshimnuszokat és rendszeres félremagyarázásokat, csúsztatásokat; másik oldalról az érdekeiket sértő személyek és helyi közösségek lejáratását) fizetett, idegen zsoldosokkal végeztetik el. Az eredményt mindenki láthatja…
|