Csömöri Hírek

A helyi önkormányzat munkáját döntően annak alapján szokták megítélni, hogy milyen szintű a település infrastrukturális ellátottsága, mennyire gondozottak, rendezettek az utak, a közterületek, és milyen színvonalú szolgáltatásokat nyújtanak a közintézmények (pl. iskola, óvoda, művelődési ház, orvosi rendelők). Kevesebb szó esik a település külterületéről, pedig nagyon nem mindegy, mi történik a lakóövezetek közvetlen közelében. Általában véve négy szempontból is érdemes az önkormányzat külterületet érintő tevékenységével foglalkozni:

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a csömöri önkormányzatnak ez irányú tevékenysége elképesztően gyenge színvonalú. Nem véletlen, hogy az utóbbi években sajnos éppen a sok botrányos esemény irányította a csömöreik figyelmét a falu külső részeire, a határra, az erődterületekre, az országutakra.

A legfőbb gond, hogy egyáltalán nem gondolkodnak vezetőink hosszú távra, semmilyen egységes elképzeléssel nem rendelkeznek arról, milyen irányt is szabjanak Csömör fejlődésének. Emellett sajnos a rendkívül trehány, nemtörődöm hozzáállással folyamatosan károkat okoznak, veszélyeztetik a még meglévő kevés települési értéket, és mindennek tetejébe még komoly bevételi lehetőségektől is elesik a falu – úgy, hogy közben egyszer és mindenkorra felélik a jelentős ingatlanvagyont.

Az alábbiakban néhány tipikus ügyet emelünk ki az önkormányzat külterületeket érintő politikájából, a mellékelt térképen pedig röviden összefoglaljuk az általunk legfontosabbnak ítélt problémákat.

A 90-es évek közepén lezajlott kárpótlások során több mint száz, döntően csömöri magánszemély osztatlan közös tulajdonába került Csömör legnagyobb egybefüggő erdeje, a Kálvária erdő. A helyi önkormányzat kezdettől fogva nem csak a Kálvária, hanem a többi erdőterület iránt is közömbös volt, amit jól mutatott, hogy a 90-es évek második felében nem foglalkozott sok tulajdonos felvetésével, hogy vegye át tőlük a fenntartási kötelezettségek miatt csak gondot okozó erdőt. Sőt, 2003-ban az illetékes bizottság elé került tulajdonosi felajánlásokat is elvetette, pedig volt, aki akkor ingyen felajánlotta saját tulajdonát. Ezzel a helyi vezetés elszalasztotta azt a lehetőséget, hogy belépjen a tulajdonosi közösségbe, amivel végre érdemi ráhatása lehetett volna a legnagyobb csömöri erdő sorsára. Persze tulajdon nélkül is lett volna erre lehetősége: pl. azzal, hogy a település rendezési tervében már régóta „véderdő”-ként szereplő Kálváriát nem felejti el ilyen minőségében az illetékes hatóságoknál bejegyeztetni…

Az utóbbi négy-öt évben így nem csoda, ha az – egyébként teljesen érthető – haszonszerzés céljából számos erdőterület tarvágás áldozata lett (pl. a régi „Fenyves”, a Középhegy egy része, a Majorszegi liget melletti véderdő). Ezek után csak idő kérdése volt, hogy mikor kerül sor a Kálvária erdőre. A korábbi tarvágások is felzúdulást keltettek, ám a Csömör legnagyobb erdejének kiirtására irányuló tervek híre elemi erejű tiltakozást váltott ki. Ez nem is meglepő, hiszen sokunk számára, akik itt nőttünk fel, szinte szimbolikus jelentőségű, a falukép szerves része a „Kálvária”, a közkedvelt „Kali”; sokak kedvelt kirándulóhelye, télen népszerű szánkós paradicsom; és egyben védi a lakott részeket az iparterületektől és részben az M0-stól. A különböző tiltakozások jelentős médiumokba (pl. MTV1, ATV, Index internetes hírportál) is bekerültek. Úgy tűnik, a lakossági megmozdulások végül elérik céljukat.

Mit tett az önkormányzat ebben a helyzetben? Idejében észlelve a csömöri polgárok megrökönyödését, gyorsan a civil tiltakozások „mögé” állt, sőt, megpróbálta azokat a háttérből irányítani. Ennek célja nem volt más, mint a saját felelősség elkendőzése, a vezetők mulasztásainak, sokéves nemtörődömségének elfedése. Jellemző, hogy hetekbe telt, míg zavarodottságukon úrrá lettek. Ám addig szerencsére a csömöri lakosok már léptek: tiltakozó felvonulást tartottak, szánkós demonstrációt szerveztek, másfélezer aláírást gyűjtöttek, és ami legalább ennyire fontos: komoly médiavisszhangot értek el. Az önkormányzatot megelőzve a helyi római katolikus egyházközség is összehívta a tulajdonosokat, hogy jobb belátásra bírja őket. A falu vezetői csak mindezek után kezdték el csigalassúsággal összehívni a Kálvária erdő tulajdonosait, vételi szándékot ajánlva nekik, és egyúttal javasolva önmagukat, vagyis hogy a jövőben szívesen lesz az önkormányzat az erdő gondos, lelkiismeretes gazdája…

Polgármester Úr! Tisztelt Önkormányzat! Ezt minimum 10 évvel ezelőtt kellett volna megtenniük! Nem akkor, amikor már a motoros láncfűrészek közelítenek a csömöriek által évtizedekkel ezelőtt elültetett fákhoz! Ha sikerrel jár az Önök mentőakciója, azt elsősorban a jóérzésű csömöri polgároknak köszönhetik.

M0-s – áldás és átok

Csömörön közel két évtizedes története van az M0-s körgyűrű tervezését és építését kísérő vitáknak.

1993-ban a képviselő-testület nagy többséggel elutasította a Csömör közigazgatási területein áthaladó nyomvonalterveket. Bátovszki György polgármester azonban – nem törődve azzal, mivel is bízta őt meg munkáltatója, a képviselő-testület – úton-útfélen hangoztatta, hogy a település támogatja az akkori nyomvonalterveket. Később, 2000 után, amikor már az új törvény értelmében az önkormányzatnak nem volt joga vétót emelni, lényegében a megmaradt törvényi beleszólási lehetőségekről is lemondott, hiszen alig kért valamit a beruházóktól a falu lakóinak védelmében.

Mit ért el az önkormányzat? Olyan terveket hagyott jóvá, amely kevés környezetvédelmi beruházást tartalmazott, és még azokat sem sikerült betartatnia. Ráadásul az autósok is rosszul jártak, hiszen nem tudta elérni, hogy Csömörön, amelynek közigazgatási területén több kilométeren keresztül halad a körgyűrű, legalább egy lehajtó épüljön! Ezért két és fél kilométeres szervizúton kell végigmenniük a csömörieknek, hogy ráhajthassanak az autóútra. Ez az M5-ös felé haladóknak plusz 5 kilométeres kerülőt jelent. A csömöri vezetés hagyta továbbá, hogy gyalogjárda és kerékpárút nélkül épüljön meg az M0-son átívelő két legfontosabb felüljáró.

Bátovszki György polgármester mellett Vella Nándor alpolgármester is végigasszisztálta a beruházást, és 20 év után, mikor már lehet, hogy minden mindegy, akar főnökével együtt nagy környezetvédőnek mutatkozni! 2009-ben már fel is vették a kapcsolatot környezetvédelmi szakemberekkel… Tisztelt Polgármester és Alpolgármester Úr! Nem késtek ezzel el egy kicsit? Miért csak közel két évtized után jutott ez eszükbe? Hogy néznek ezek után a szemükbe azon csömöri családok százainak, akiknek az Önök nemtörődömsége, felelőtlen politizálása miatt a 100-200 méterre dübörgő kamionáradat zaja és bűze tönkreteszi a mindennapjaikat, elértékteleníti az egész életük munkájával megteremtett házukat?!

Bevásárlóközpontok – százmilliós bevételek, százmilliós veszteségek

Úgy gondolom, nem érdemes azon vitatkozni, hogy valójában mennyire folytat jobboldali és nemzeti irányú politikát a FIDESZ-MDF-MIÉP többségű csömöri önkormányzat akkor, amikor a helyi vállalkozókkal szemben hosszú évek óta az idetelepülő multinacionális cégeket támogatja pl. adókedvezményekkel vagy kedvezményes ingatlan „akciókkal”. Helyi szinten nincs értelme a pártpolitikának, az meg legyen a párttámogatással induló polgármester és képviselők lelkiismeretére bízva, hogy miért van szükségük mégis mindig a pártok logójára, ha állandóan „függetlenségüket” hangsúlyozzák.

Az viszont már igenis komoly vitára adhat okot, hogy annak idején miért nem pályáztatták meg a több százmilliós, milliárdos értékű ipari-kereskedelmi ingatlanokat?! Hiszen a főváros szélén, a 3-as út mellett, Kistarcsa és Csömör határában, az M0-s nyomvonala közelében nyilván komoly érdeklődés, és egyúttal verseny lenne (lett volna) ezért a területekért. A kapkodás, a hirtelen jött bevételi lehetőség okozta örömmámor nyilván nem mentség, főképp, ha azt láthattuk, hogy ezt a későbbiekben többször is megismételték újabb területek versenyeztetés nélküli eladásával. Vajon hány százmillió forint hiányzik ezért most a falu kasszájából? Az pedig, hogy vezetőink minden terület kapcsán csak az eladásban látják az egyedüli hasznosítási lehetőséget, igen szegényes piaci fantáziára vall.

A rendszerváltás utáni legnagyobb helyi botrány: a fővárosi székhelyű Ereco Rt. a csömöri önkormányzat vezetőinek támogatásával veszélyeshulladék-lerakót tervezett a település határába, a patak forrásvidékének közelébe. 2000-ben hetekig ezzel foglalkozott az országos média. A sportcsarnokba meghirdetett tájékoztató fórumon annyi tiltakozó csömöri polgár jelent meg, mint a „sportos” vezetőink által dédelgetett helyi kézilabdacsapat mérkőzésein két idényben együttvéve. Átlátszó húzással a szabadságolások kellős közepére, augusztusra írta ki az önkormányzat a helyi népszavazást az ügyben, így ugyan csak pár százalékkal, de érvénytelen volt a referendum. A szavazók elsöprő többsége azonban elutasította a hulladéklerakó-hely tervét.

Néhány évre rá változtak a jogszabályok, és így már megvalósulhatott a tervezett lerakó. A 2005-ös, ugyanitt történt bányatűz kapcsán mutatott önkormányzati hozzáállás ismét rávilágított azonban arra, hogy a csömöriek választott vezetőik részéről akkor sem számíthatnak erélyes fellépésre, ha egészségüket közvetlenül veszélyeztető események történnek. Mint ahogy később is csak akkor léptek fel ímmel-ámmal, amikor Illés Zoltán FIDESZ-es környezetpolitikus a széles nyilvánosság elé tárta, mi zajlik a Csömöri patak környékén: ismét veszélyes anyagokat is tartalmazó hulladékot raktak le, engedély nélkül.