Fábri István • Civil
Szó 2009/2 |
||
|
1990-ben több ezer magyarországi településen, így Csömörön is az emberek saját kezükbe vehették a sorsukat. Az önkormányzati rendszer létrejöttével sok száz csömöri polgár ajánlotta fel különböző területeken önként munkáját, szaktudását, segítségét azért, hogy falunk élhetőbb, szebb, kellemesebb lakóhely legyen mindannyiunk számára. Sajnos többek lelkesedése lelohadt azóta, amiben az országban zajló általános negatív folyamatok mellett az önkormányzati önállóságot a különböző kormányokon át folyamatosan sújtó rendelkezések is szerepet játszottak. Ennek ellenére nagyon sok csömöri tevékenyen vesz részt ma is civil szervezetek munkájában, segíti szülőként az oktatási intézményeket, vagy éppen gyakran támogatja a különböző jótékonysági vagy környezetvédő akciókat. Arról azonban, hogy akármilyen szinten beleszólása legyen a település dolgainak intézésébe, már lemondott. Pedig nem a nagypolitikai acsarkodáshoz hasonló közéleti részvételre vágynak az itt élő emberek, hanem „csak” arra, hogy szavuk lehessen közvetlen lakókörnyezetük dolgaiban: pl. hogy hol épüljön út vagy járda, milyen legyen a gyermekeiket oktató iskola, óvoda, milyen közösségi létesítmény épüljön – az ő pénzükből. Évek óta azonban azt látjuk, hogy akár a születésük óta itt élő „őslakosok”, akár a Csömörre költözők döntő többsége szinte „menekül” az önkormányzat közeléből, hisz úgy érzi, semmit nem számít a szava még a saját utcájában történő ügyekben sem.
Sőt! Amit eddig a csömöri polgárok csak kiérezhettek a
helyi önkormányzat lekezelő stílusából, a rendszeresen süket fülekre
találó panaszaik elutasításából, most már ki is mondatott: ők csak
„átlag polgárok”, „átlag civilek”, akiknek nem lehet érdemi
beleszólásuk a falu ügyeibe. A jelenlegi önkormányzati vezetők által
vezetett egyesület kiadásában megjelenő Csömöri Fórum összevont
júliusi-augusztusi számának vezércikke („Civil szó…”) igazi arcul
csapása, megvetése a csömöri polgároknak, a helyi civil szervezeteknek.
Ez a vezetői pökhendiség, hatalmi gőg nagyon sokunkat megdöbbentett a
faluban. Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Alpolgármester Úr! Elfelejtették volna, hogy nem egy arisztokratikus köztársaságban, hanem polgári demokráciában élünk?! Ott, ahol nemhogy nem számít semmit a polgárok, a „civilek” szava, hanem csakis az ő szavuk, a polgárok szava számít! Azoknak a szava, akiktől Önök a megbízásukat kapták arra, hogy a köz pénzét, az ő pénzüket minél hatékonyabban, a közösség érdekében elköltsék. Csak remélni tudom, hogy Önök számára nem a nyár elején Iránban tett látogatásuk jelenti a legfontosabb politikai tapasztalatszerzést. És azt is remélem, hogy következő útjuk nem Kínába vagy Észak-Koreába vezet majd, ahol Iránhoz hasonlóan börtön vagy kivégzés jár a hatalmon lévőket bírálni merőkre. Talán nem tőlük kellene tanulni…
Elszomorító látni, hogy nagyközségünk vezetői az elmúlt
években nem csak hogy az általuk „átlag civileknek” nevezett, lesajnált
csömöri polgárokat vették semmibe, hanem egymás után el is
lehetetlenítették azokat az aktív közéletet vállaló
embereket, ráadásul igen sunyi eszközökkel, akik kritikusan mertek
szót emelni a közösség ügyeiben. A faluhoz semmilyen módon nem kötődő,
máshol lakó, Csömörnek adót nem fizető, ám az itt élők pénzéből fizetett
újságírók neve alatt megjelent írások mocskolták be méltatlanul többek
között a csömöri iskola volt igazgatójának, a játszótereket kiharcoló
nagycsaládosok helyi egyesülete elnökének, a legnagyobb és legrégebbi
helyi civil szervezet vezetőjének, a legendás csömöri kézilabda csapat
több volt játékosának a nevét. De szinte a koncepciós perek hangulatát
idézi az is, ahogy néhány, nem mindig „bólogató” független képviselővel
kívánnak „elbánni” jelenlegi vezetőink. Sőt, még azok az – eredetileg a
választáson velük induló – képviselők sem számíthatnak semmi jóra, akik
egy-egy ügyben mernek „másként gondolkodni”. Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Alpolgármester Úr! Kedves Gyuri! Kedves Nándi! Lassan húsz éve, hogy ugyan különböző formában – Ti politikai pártok, én civil egyesület színeiben –, de együtt kezdtünk el dolgozni a helyi önkormányzat felépítésén. Akkor is, most is kritikus voltam, ha úgy láttam, nem a falu érdekét szolgálja valamely döntés. Lehet, hogy több dologban nem volt vagy nincs igazam, de sosem személyeskedő, a másik felet lejárató stílusban bíráltam. Biztos vagyok benne, hogy az engem és a Csömöri Civil Egyesületet érő támadások és sárdobálások célpontja valójában nem én vagyok, hiszen korábban már tapasztalhattátok, és most is pontosan tudjátok, hogy engem sem korábban, sem a jövőben ilyen eszközökkel megfélemlíteni nem tudtok. Arra kérlek ezért Titeket mint a falu hivatalban lévő vezetőit, hogy az önkormányzatot ért bírálatokra, ha nem értetetek vele egyet, tárgyszerűen és tételesen válaszoljatok! A kritikát megfogalmazók alaposan kitervelt lejáratása nem vezet sehova: nem lesz ettől jobb sem az utak állapota, sem szebb a falukép, sem ügyfélbarátabb a hivatal működése, sem jobb a tömegközlekedés, sem több férőhely az óvodában. Javaslom továbbá, hogy térjetek vissza Ti is azokhoz az időkhöz, amikor mindenki felvállalta saját véleményét, és nem mások neve alatt próbálja meg besározni a vele egyet nem értő csömöri polgárokat! Csömör, 2009. szeptember 9. Baráti üdvözlettel, a csömöri „átlagpolgárok” egyikeként: Fábri István
2141 Csömör, Szőlő u. 27.
|
|
Civil Szó 2009/2 Írjon nekünk! |
