Csömöri Hírek

Az európai uniós választásokat természetesen elsősorban az országos politika szempontjából érdemes értékelni, helyi vonatkozásuk viszonylag kevés van. Ennek ellenére számunkra, akik Csömörön élünk, talán nem teljesen haszontalan vállalkozás az itt leadott szavazatokat egy kicsit alaposabban megvizsgálni.

A korábbi, 2004-es európai uniós választáshoz képest 2009-ben országosan hasonló, bár némileg alacsonyabb volt a részvétel: 36,3%. Csömörön mindkét alkalommal magas választói aktivitást regisztráltak, ami idén azt jelentette, hogy majdnem minden második (45,0%) választásra jogosult elment szavazni.

1990 óta Csömörön minden európai uniós, országgyűlési és önkormányzati választáson az országos eredményekhez képest magasabb részvételi arányt tapasztalhattunk. Ennek okai nyilván összetettek. Érdemes azonban felhívni a figyelmet arra, hogy az országgyűlési, illetve az európai uniós választásokon az országosan igen magas arányt mutató fővárosi, a helyi önkormányzati választáson pedig a magasabb vidéki arányoknak megfelelő részvételi mutatók jellemzőek. Vagyis mintha érvényesülni látszana Csömör (és a többi agglomerációs község) sajátos helyzetéből adódó, pozitív kettősség: a fejlett, központi, jobb módú és iskolázottabb régióban általában nagyobb választói aktivitás mérhető az országgyűlési és az európai uniós választásokon, a kisebb településeken, községekben ugyanakkor a helyi önkormányzati választásokon magasabbak a részvételi arányok.

Az eredményeket illetően először is gyorsan szögezzük le: a FIDESZ-KDNP közös lista olyan magas szavazati aránnyal győzött mind országosan, mind itt a községben, amilyennel 1990 óta még semelyik politikai erő sem. Nem javaslom, hogy belemenjünk abba az értelmetlen fanyalgásba, amelyet sok politikai elemző folytat a különböző médiumokban a legnagyobb ellenzéki párt vártnál gyengébb fölényéről. Szakmabeliként állíthatom, hogy az elmúlt hónapok politikai közvélemény-kutatási eredményei alapján az 56%-os eredmény egyrészt nem meglepetés, másrészt nem mutatja feltétlenül a FIDESZ népszerűségének csökkenését. A 60% fölötti előzetes mérések ugyanis nagyon ingadozóak voltak, komolyabb, közvetlen tét nélküli választás esetén pedig végképp csak óvatos becslésekre adtak (adhattak volna) módot. Hogy mekkora is volt ez a győzelem? Ha országgyűlési választáson, listán 56%-ot érne el egy párt, akkor a hazai választási logika alapján szinte egészen biztos, hogy megszerezné a kétharmados, alkotmányozásra is lehetőséget adó többséget a Parlamentben. (Tényleg csak zárójelben érdemes megemlíteni a FIDESZ újabban állandó csatolmányát, a KDNP-t, amely egyedül valószínűleg képtelen lenne eséllyel pályázni a mandátumszerzésre, ám a közös listaállítás miatt úgy tűnik, mintha egy komoly hazai párt lenne…)

Mennyire tekinthetjük a párt 2002 óta működő helyi alapszervezete sikerének is a csömöri eredményeket? Az ugyan legintenzívebb, ám összességében mégis vérszegény plakátolás, az utolsó héten folytatott szórólapozás és a községben tartott választási rendezvény hiánya okán nem igazán. Az egyedül erre a helyi pártlapszervezetre jellemző, többéves, viszonylag folyamatos kampány munka, a néhány politikai rendezvény, illetve akció, továbbá a vezető személyeknek a község közösségi életében (különösen a szabadidősport terén) végzett társadalmi tevékenysége alapján azonban valamelyest biztosan. Hogy az országos eredményekhez képest picit gyengébb szavazati arány minek köszönhető, nem tudni, a különbség mértéke azonban valószínűleg nem is igényli a valószínűleg nehezen igazolható magyarázatokat.

Az általános tendenciához hasonlóan az MSZP Csömörön is nagyot bukott. Sőt, az országos eredményekhez képest is némiképp gyengébb szereplésre (15,3%) végképp nem lehetnek büszkék a helyi szocialisták, akik a FIDESZ-hez hasonlóan 2003-ban alakították meg csömöri szervezetüket. „Látható” tevékenységük lényegében a rendszertelen időközökben terjesztett körzeti pártlapjuk és olykor a kifejezetten helyi kiadványuk terjesztésére szorítkozik, így nem meglepő, hogy a mostani kampány során is csak szórólapok terjesztésére vállalkoztak. Helyzetük persze nem könnyű, mert egyrészt rendkívül ellenséges környezetben (elutasító önkormányzati vezetés, radikális jobboldali csoportok intenzív jelenléte) kell működniük, másrészt az egymást követő gödöllői MSZP-s országgyűlési képviselőik egyike sem volt mondható markáns politikus személyiségnek, igaz, komolyabb ellenszenvet sem váltottak ki a lakosságban. Ez utóbbihoz hozzátehetjük: a névtelenségnek olykor lehet előnye a politikában…

Nagy meglepetést keltett a Jobbik jó szereplése. Mint látható, Csömörön is az országos átlagnak megfelelő, bár némileg gyengébb eredményt értek el. A községben ugyan nincs Jobbik-os alapszervezet, ám ennek ellenére a FIDESZ mellett egyedül ennek a pártnak volt látható néhány plakátja az utcákon. Ha konkrétan Jobbik-os propagandát nem is tapasztalhattunk az elmúlt időszakban, azért a nemzeti radikalizmus szellemében fogant csoportok már jó ideje igen aktívak errefelé. Nem volt véletlen korábban a MIÉP jó szereplése sem, ami olykor felülmúlta az egyébként igen magas Pest megyei eredményüket is, kifejezve a falu egy részének irányultságát. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a kommunizmus áldozatainak helyi emlékhelyénél az utóbbi időben olyan személyiségek váltották egymást az emelvényen, mint pl. Wittman Mária, Csurka István, Kövér László, vagy a napokban a Jobbik-os szimpátiájáról tanúbizonyságot tett Tarlós István, akkor még akár alacsonynak is tarthatjuk a 14%-os helyi eredményt.

Összességében elmondhatjuk, hogy a három, komolyabb eredményt elérő és több mandátumot szerző pártok mindegyike az országos átlaghoz képest némileg szerényebb mutatókkal rendelkezik Csömörön. A nagy pártok gyengébb helyi szereplése ugyanakkor már régóta jellemző tendencia.

Csömöri pártvezetők egy asztalnál 2003-ban (balról jobbra): Frecska László (SZDSZ), Vella Nándor (MDF) és Szigeti Zoltán (MIÉP). Utóbbi kettő már más politikai csoportnál próbál szerencsét. Fotó: Csapraforgó-Csömöri Hírek

A Magyar Demokrata Fórum hagyományosan jól szerepel a községben, amit a mostani eredménye (8,3%) is bizonyít. Korábban nyilván szerepet játszhatott ebben Gémesi György gödöllői polgármester, továbbá a sokáig a megyei MDF elnöki tisztét betöltő Vella Nándor csömöri alpolgármester térségbeli szerepvállalása is. Utóbbi Csömöri Fórum néven közel két évtizedig a helyi MDF-t is népszerűsítő újságot adott ki (bár változó alcímmel és kiadó feltüntetésével). Ha rossz májúak akarnánk lenni, azt mondhatnánk, hogy Vellának a pártból történt néhány héttel ezelőtti kilépése is hozzájárulhatott az MDF jó csömöri szerepléséhez – persze csak ha nem tudnánk, hogy nemrég még 10% körüli eredményt is produkált a korábbi „nyugodt erő”. Vagyis a mostani országos átlaghoz képest kifejezetten jó, ám a helyi eredményeket ismerve már kicsit gyengébb ez a produkció. A helyi kampány talán legnagyobb különlegessége volt Roszík Gábor gödöllői evangélikus lelkész aktív szerepvállalása, aki egyéni szórólappal, sőt, telefonos üzenetekkel biztatta a csömörieket (is) az MDF melletti voksolásra.

Az SZDSZ egyértelműen leszerepelt, 1990 óta először nem érte el országos választáson az 5%-ot. Csömörön kicsit jobb eredményt mutathat fel a párt (2,9%), de ez is nagyon kevés, különösen a korábbi jó szereplésekhez képest. Talán többen emlékeznek még rá, hogy az 1990-es országgyűlési választásokon, a szinte teljesen ismeretlen Hajagos Antal liberális jelölt Csömörön több szavazatot kapott az akkor emblematikus országos politikusnak számító, és a választókörzet többi településén fölényesen győző Roszík Gábornál. A helyi SZDSZ-tagok akkori lendülete elég volt arra is, hogy fél év múlva, az őszi önkormányzati választásokon ők segítsék a polgármesteri székbe az azóta is regnáló Bátovszki Györgyöt. Ma viszont már nem csak hogy lényegében nem működik helyi SZDSZ szervezet, hanem az akkori alapító tagok közül többen különböző nemzeti radikális csoportok oszlopos tagjai.

Egy gondolat erejéig még az SZDSZ-ről, pontosabban a korábbi választóik „vándorlásáról” szóló elméletekről! Már a választások éjszakáján több hazai politológus hangot adott annak a nézetének, hogy az SZDSZ szavazói átpártoltak a Lehet más a politika nevű új formációhoz. Emellett néhányan, közülük sok SZDSZ politikus is úgy érvelt, hogy sok liberális szavazó egyszerűen nem ment el szavazni. Néhány napra pedig teret kapott az MDF vezetőinek hivatalos véleménye, miszerint Bokros Lajos szerepeltetése azért is volt jó húzás, mert az ő személye valójában SZDSZ szavazókat csábította el az MDF-hez. Na, mármost, ha ezeket a hipotéziseket „összeadjuk”, akkor az SZDSZ mint egy széles támogatottsággal bíró, valódi tömegpárt tűnik fel előttünk, ahonnan több másik párt szavazók százezreit próbálja elhódítani... Maradjunk egyrészt annyiban, hogy a magyar liberális párt az utóbbi évtizedben általában éppen hogy csak az ötszázalékos küszöböt tudta elérni a választásokon; másrészt pedig annyiban, hogy mint ahogy a színvonaltalan magyar futballból élő színvonaltalan hazai futballszakértőket és szakújságírókat sem, úgy a hasonlóan gyenge képességű magyar politikai elit produkciójából élő gyenge képességű politikai szakértőket és politikai szakújságírókat sem lehet, úgy tűnik, leváltani…

Végül a Lehet más a politika-Humanista Párt lista viszonylag jó szereplését érdemes kiemelni. A csak pár hónapja zászlót bontó Lehet más a politikának sajátos, e-mailes kampánya volt csak érezhető a csömöri háztartásokban, plakáttal vagy szórólappal nem találkozhattak az itt lakók. Az országos átlagnál jobb szereplésük (4,15%) egyrészt a fővárosi eredményekhez „igazodik”, másrészt ahhoz a korábbi tendenciához, miszerint a nagy pártokból kiábrándult, ám a szélsőségeket elutasító szavazók valamifajta „középen álló”, „pragmatikus” stb. politika mellett teszik le a voksukat.

Azt gondolom, hogy az országgyűlési választások alkalmával 2002-ben a Centrum Pártra, illetve a 2006-ban az akkori MDF-re leadott szavazatok – Csömörön egyébként tendenciaszerűen magas – aránya inkább erősíti ezt a hipotézist, és nem azt, hogy szimpatizánsaik nagyrészt a korábbi SZDSZ szavazók közül kerültek volna ki. Ez az LMP és HP esetében valószínűleg akkor is igaz, hogyha programjuk azért jócskán több volt puszta pragmatikus politizálásnál (gondoljunk csak pl. az erősen zöld elemekre, a „humanista” megközelítésekre, a hazai mezőgazdaság védelmét öko-bio alapon támogató érvrendszerre).

Az elkövetkező egy évben a FIDESZ és az MSZP helyi pártalapszervezeteinek tevékenysége várhatóan nem fog érdemben változni. Az igazi kérdés az lehet, hogy mi lesz a többi párttal, az elnök nemrég történt lemondása után az MDF-el, a darabjai hullott SZDSZ-el? Továbbá, hogy a két „új erő”, a Jobbik és a Lehet más a politika létrehozza-e csömöri alapszervezetét?