Csömöri retro: újra Hori
diszkó |
|||
|
A nyolcvanas évek külföldi és magyar rockzenéjén felnőtt csömöri fiatalok többsége is legalább egy alkalommal betévedt a helyi művelődési ház kezdetben klubszerű, majd később a nagyterembe fejlődött diszkójába. A könnyebb, táncos műfaj iránt érdeklődők számára pedig a hétvégi szórakozás netovábbja volt a Hori diszkó. A kizárólagos községi zeneszolgáltató, Horváth István valami hasonlót jelentett a csömöri fiatalok életében, mint a B.Tóth-Cintula-duó a fővárosban – nyáron a Velencei tónál vagy a Balatonon – bulizó tinédzsereknek. Sőt, a környező településekről, az akkori Kerepestarcsáról, Bp. XVI. kerületéből és Nagytarcsáról is sokan jártak péntekenként vagy szombatonként ide diszkózni. Aztán a kilencvenes évek közepén, pontosan 1994-ben vége szakadt a hőskorszaknak.
– Egyik napról a másikra nem kellettem – mondja Horváth István. – Annak idején ráadásul magánéleti problémám is voltak, így végül abbahagytam és 1996-ben el is költöztem Csömörről. – Pedig néhány évig még művelődésiház-igazgató is voltál… Igen, ideiglenesen bíztak meg ezzel a feladattal, mert az akkori vezető gyes-re ment. Aztán négy gyönyörű szép évet töltöttem ki. Majd az új közművelődési törvények miatt Bretus Imrét nevezték ki öt évre, de egy év után ő feladta. Akkor sem ő, sem a későbbi vezetés nem keresett meg régi vagy új feladatokkal. Talán nem illettem az új elképzelésbe… 2006-ban, tíz év után költöztem vissza a faluba. – Mi hozott vissza? Tóth-Fekete Sanyi, a legendás kézilabdás fia megkeresett, hogy próbáljunk az Exxxtrém pubból retro diszkót csinálni. Mivel tetszett ez az ötlet, bele is fogtunk. Egy ideig jól ment, népszerű volt a program! Üzemeltetőként is beszálltam a vendéglőbe, sőt, csináltam is a teljes vezetést. Az elképzeléseink azonban különböztek a többségi befektetővel, ezért váltottam. 2008 novembere óta viszont már a Hunyadi utcai Tulok Rock Caféban zenélek, ahova Bősze Csabi és felesége hívott. – Kikből tevődik össze a közönség? Egy részük a nyolcvanas, kilencvenes években volt fiatalokból, akik akkor az én diszkómba jártak szórakozni. De nagyon sok olyan mostani fiatal is szeret ide járni, akik a szüleiktől hallottak rólam. Őket a szüleik könnyebben engedik el otthonról, mivel engem és a tulajdonosokat is ismerik. – Annak idején nem csak jó híre volt a Hori diszkónak, de voltak olyanok is, akik a hétvégenként szervezett bulikban csak a fiatalok balhés összejöveteleit látták. Sőt, a tanácsi vezetők olykor be is akarták tiltani. Voltak kisebb ügyek, ez tény, de igazán komoly botrányok sosem. Erre igyekeztem odafigyelni. Közismert volt rólam, hogy sem az italt, sem a drogot nem igazán tűrtem. Igyekeztem az általam „fémjelzett” rendezvényeket ettől távol tartani. Nem véletlen, hogy a droggal szóba hozható zenei stílusokat nem is nagyon kedvbelem, és nem is játszom – ebből én kimaradok! Én inkább „dance”-ot játszom, meg a nyolcvanas-kilencvenes évek slágereit. Ez egyúttal meg is szűri, és meg is határozza a közönséget. Amit én csinálok, az 101%-os dance. – Hogy látod, mi a legnagyobb különbség az akkori és a mai fiatalok szórakozási szokásai között? Nagyon megváltozott minden! Amíg akkor szinte várták a hétvégéket, a bulikat, addig ma már sokkal több minden közül választhatnak. Nem biztos, hogy bulizni vágynak minden hétvégén. Az anyagiak szintén nagyon meghatározóak. Tömören, két lényeges különbséget látok. Az egyik, hogy este sokkal később indulnak el szórakozni még a legfiatalabbak is. Régen már este 7–8 órakor kezdődtek a bulik, ma meg éjjel 11-12 körül indulnak el valahova a fiatalok. A másik, hogy most már a csömöri fiatalok is elsősorban a menő fővárosi helyeket keresik, akármilyen drágák is azok. Egy művelődési házba már nem lehet becsábítani őket. Amikor 2006-ban újrakezdtem, azt hittem, hogy könnyű lesz az új csömöri szórakozóhelyeket megtölteni, ám ez komoly munkát és szervezést igényel. Csak nagyon lassan és kitartással lehet eljutni 60–80 fős rendezvényekig Csömörön. – Milyen lehetőségeket látsz jelenleg itt Csömörön? Egyelőre itt a Tulok-ban szoktam dolgozni. Alkalmi felkérésekre szívesen csinálok bármilyen zenés, táncos rendezvényt hétvégenként. Az elmúlt tavasz egészen jól sikerült, sőt, állítom, hogy néhány bulim az utóbbi évtized legjobb hangulatú éjszakáit hozta. A nyáron kicsit szünetet tartottunk, a Margit szigeten és a főváros környékén lévő klubokban dolgoztam. Reméljük, ősszel újra lehet indítani az életet itt a faluban is. Egyelőre most várakozom, aztán majd meglátom. Az is megfordult a fejemben, hogy ha nem megy, akkor befejezem… Lassan ötven éves leszek!
Horváth István a Tulok Rock Café tulajdonosával, Bősze Csabával. Fotó: Csömöri Hírek.
|
