Csömöri Hírek

Nemsokára megint új fejezet indul Csömör közintézményeinek történetében. 2010 májusára vélhetően befejeződik a Tompa Mihály utca sarkán álló öreg óvodaépület felújítása, melynek során a rossz állapotú épület egy modern, mai igényeket kielégítő könyvtárrá alakul. Lesz tehát szép, új, tágas könyvtárunk – és elveszítünk egy patinás múltú, sok mindent megélt, háborúkban megrongálódott, de mindig helyreállított, a maga korában impozáns, a falu ékességének mondott épületet. Az 1916-ban megépült óvoda történetét egy fiatal helyi óvodapedagógus, Kovács Zoltánné kutatta fel. Az alábbiakban szíves engedélyével az ő gyűjtőmunkájából idézünk részleteket.

(Amennyiben a Kedves Olvasó bizonyos vissza-visszatérő párhuzamokat vél felfedezni általában az óvoda építése, a csömöri kisgyermekek elhelyezése körüli száz, negyven év előtti és jelenlegi állapotok, viták és nézetkülönbségek között, az meglátásunk szerint pusztán a történelmi adottságokból eredő véletlennek tudható be...)

(…) Alapos előkészület után, 1891-ben készült el az első és évtizedekig hatályos törvény, amely a kisdedóvást szabályozta. (Csömör község első óvodájának magalapítását is ezzel a törvénnyel lehet kapcsolatba hozni.) (…)

A törvény szerint Csömörnek, a falu lélekszáma és az óvodaköteles, 3 és 6 év közötti gyermekek száma alapján községi menedékházat vagy óvodát kellett volna alapítania. A testület – hivatkozással Csömör nehéz anyagi helyzetére – elvállalta az óvodaépület és a hozzá tartozó óvónői- és dajka-lakás létrehozását és azok világítási és fűtési költségeinek fedezését, az óvónő és a dajka éves fizetését viszont állami keretből kívánta biztosítani. Maga az épület is akkora költség volt, hogy annak építésére és berendezésére az elöljáróság, Krizsán István képviselő javaslatára banki kölcsön felvétele mellett döntött. (…)

A Királyi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Csömörnek a megyei elöljáróságon keresztül eljuttatott leiratában beleegyezik abba, hogy az óvónői és dajkafizetést az állam vállalja át, de két szigorú feltételt is szab. A kisdedóvó létrehozása nem halogatható tovább – így a leirat -, azt tehát a lehető leghamarabb meg kell nyitni. Másrészt viszont, nem látja a felvenni szándékozott banki hitel fedezetét, ezért abba csak akkor egyezik bele, ha Csömör bizonyítani tudja, hogy a kölcsönt és kamatait is fizetni tudja majd. A következő testületi ülések a finanszírozási források biztosítása körüli parázs vitákkal teltek. Egyes képviselők szerint a hitelfelvétel lehetőségét el kell vetni, hiszen a falu önerőből nem lesz képes határidőre törleszteni azt. Mások viszont azzal érveltek, hogy a kocsma eladásából befolyó pénz elegendő fedezetet jelentene a kölcsönhöz, az óvoda fenntartását pedig a községi pótadóból lehetne biztosítani. Egy újabb javaslat szerint a kölcsönt a Magyar Földhitel Intézettől kellene felvenni, ezért a testület háromtagú bizottságot nevezett ki dr. Kratochwill József, Bátovszki Pál és Lőwy Ignác személyében, hogy ennek a lehetőségnek utánajárjon.

Végül 1893. májusában megszületett a döntés, mely szerint fekvése, méretei, a hozzá tartozó telek nagysága miatt az elöljáróság Lőwy Ignác német soron álló házát választotta, amelyhez megvásárolta a szomszédos telket is a Gárda Közösségtől. (…)

Csömör község eleget tett tehát a törvény által előírt kötelezettségének, 1893 őszén, az iskolakezdéssel egy időben megnyitotta kapuit a csömöri óvoda. (…)

Első képesített óvónője Szabó Anna Amália volt, aki a törvény 11. §.-a értelmében okleveles kisdedóvó képesítéssel rendelkezhetett. Életéről nem tudunk sokat. Az Országos Tanfelügyelet helyezte őt a csömöri óvodába. Tagja volt a KOE-nek (Kisdedóvó Országos Egyesületének). Nagyon hosszú időt töltött Csömörön, 28 esztendőn át nevelte a faluban élő kisgyermekeket.

Több probléma is akadt a Lőwy féle házzal. Ebben csak egy szoba jutott az óvónőnek, az épülethez hozzáépíteni helyhiány miatt nem lehetett. Tóth József járási tanfelügyelő 1894-ben hivatalos látogatást tett a csömöri óvodában és megállapította, hogy az egyáltalán nem felel meg a törvény előírásainak. Nemcsak az óvónő számára előírt szobát hiányolta, hanem kifogásolta az alacsony és egészségtelen csoportszobákat is. Ezért a tanfelügyelet felszólította a községet egy újabb óvodaépület építésére. (…)

A falu népe nem akart áldozni egy új épületre, ezért egészen 1913-ig húzódott a vita hogyan, hol és miből legyen az óvoda? 1901. április 4-én a község óvodaépületét felajánlották az államnak, hogy párhuzamosan az iskola intézményével az óvoda fenntartásáról is az állam gondoskodjon. Az állam azonban ezt a felajánlást visszautasította, így az óvoda problémájának megoldása visszakerült a képviselőtestület kezébe. A község elöljárósága rájött arra, hogy ezt a problémát csak úgy tudja megszüntetni, ha egy teljesen új, korszerű óvodát építtet.

1913-ra, hosszú küzdelem után elkészültek a tervek, és kölcsönökből megkezdődött az új óvoda építése a mai Szabadság út és Tompa Mihály utca sarkán fekvő üres telken. Az 1916-ban megnyitott óvoda amellett, hogy minden törvényi előírásnak megfelelt, a község dísze is lett. Boldogan vette birtokába felnőtt és gyermek egyaránt.

Csömör helyszínrajza

Jelölések:

1. A menedékház épülete (Lőwy-féle ház)
2. Az új óvoda főépülete
3. Az új óvoda melléképülete

A főépület két részből állt, amelyet kiegészített az udvaron álló melléképület. A főépület egyik részében két óvodai terem nyert elhelyezést. Az egyikben a gyermekek nappal tartózkodtak, míg a másik termet délutáni alvásra használhatták. A főépület másik felében található óvónői lakás két szobából, egy nagy utcai és egy tágas előszobából állt. Az udvaron álló melléképületben kapott helyet a konyha, a kamra és a dajkának is rendelkezésére állt egy szoba, ha nem volt hol laknia.

Az 1914-ben kitört I. világháború hatásai a községben is érezhetővé váltak. Bár ebből az időszakból igen kevés adat és utalás maradt fenn az óvodával kapcsolatban, azt azonban tudjuk, hogy a háború ideje alatt az alapfunkciója helyett több célt is szolgált az épület. Volt szálláshely és kórház is.

Az I. világháborút átvészelő csömöri óvoda 1920-ban nyitotta meg ismét kapuit. A 3-6 éves gyermekek számára nyári menedékházként működött, hogy szüleik nyugodtan részt vehessenek az aratási és betakarítási munkákban.

1923-ig még Szabó Anna volt az óvónő, de 30 évi szolgálat után nyugdíjba vonult, és az óvónői lakásból egy ismerőse óhegyi lakásába költözött. Helyét az óvodában és az óvónői lakásban is Fabula Erzsébet foglalta el. Az ő kedves alakját szívesen idézik fel egykori óvodásai, akik ma már 80 év felett járnak. Nemcsak szívükben, de fényképalbumukban is megőrizték óvodai csoportképüket, és gondolkodás nélkül sorolják társaik és óvó nénijük neveit.

1. sor: Róla Anna, Agárdi Anna, -, Kozár Erzsébet, Greskó Anna, Merk Anna, Svirzsovics Katalin, Svirzsovics Ilona, Raucsik Erzsébet, Veres Mária, -, Agárdi Mária, Helembai Anna

2. sor: Szignárovics Mária, Agárdi Anna, Greskó Mária, Gyurcsók Katalin, Rack Viktória, Monger Magdolna, Spreitzer Julianna, Kovács Mária, Folhoffner Erzsébet, Erdélyi Ilona, -

3. sor: Ursprunger Piroska, Magát Mária, Monger Mária, Krizsán Katalin, Zsák Mária, Tomancsek Ilona, -, Racskó Erzsébet, Kling Gizella

4. sor: Kovács Erzsébet, Bilicki Anna, -, -, Bilicki Mária, Morva Katalin, Fabula Erzsébet (Bözske néni), Domokos Lídia (Lidike néni), Jolánka néni

A kép 1925-ben készült a Tompa utcai óvoda hátsó udvarán. A képen látható, hogy már 2 óvónő és 1 dajka dolgozott az óvodában. A jobb szélen Jolánka néni, a dajka, mellette Lidike néni és Bözske néni, a két óvónő látható. Lidike néni személyéről sok adat áll rendelkezésre. Ezekből kiderül, hogy nemcsak az óvoda, de a falu életéből is aktívan kivette részét. (…)

Hivatásával szembeni elkötelezettségét és aktív részvételét a falu életében bizonyítja, hogy alapító tagja és elnöke volt az Országos Stefánia Szövetség Csömöri Fiókszervezetének. Ez a szövetség a nép egészségi színvonalának emelése érdekében jött létre, különösen az anyák, gyermekek gondozása volt a célja. (…) Szerencsére a ma még közöttünk élő idős nénik és bácsik szívesen idézik fel a szívükben őrzött kedves emlékeket, például Bözske néni és Lidike néni hegedűjátékát, amit nagy csodálattal hallgattak. Elmesélték, hogy az ebédet mindenki kis kosárkában otthonról vitte. Amikor megérkeztek az óvodába, ezeket a kis kosarakat, kistáskákat Jolánka néni, a dajka egy nagy kosárba gyűjtötte. Ebédosztáskor az óvónő egyenként magasba tartotta a kis csomagokat és kérdésére: kié ez? A gyerekeknek nevükkel kellett válaszolniuk és érte menniük. Miután kiosztották az elemózsiás táskákat, közösen fogyasztották el az ebédjüket, ki-ki a magáét, amit otthonról hozott.

A 20-as évek viszonylag nyugodt és zavartalan működése után egy 1938-ban készült alispáni rendelet miatt a képviselőtestületi üléseken ismét napirendre került a csömöri óvoda ügye. Ez a rendelet kötelezte a községet az óvoda napközi otthonná való átalakítására, azaz a gyermekeket reggelivel, meleg ebéddel és uzsonnával kellett ellátni.

Az elöljáróság azt javasolta, hogy inkább a községházát alakítsák át napközi otthonná, a testület pedig költözzön be az óvoda épültébe. A hivatalos indoklás szerint ez kevesebb anyagi ráfordítással járt volna, mint az óvodaépület napközi otthonná tétele. A valós indok azonban az lehetett, hogy ebben az időben a községházák voltak a falu legszebb épületei, és a testületből irigységet váltott ki, hogy az új óvoda épülete korszerűbb és szebb volt, mint a községháza.

A főszolgabíró megtagadta a kérést, azzal az indokkal, hogy a meglévő óvodaépület átalakítható és a megfelelő változtatásokkal – konyha és kamra hozzáépítésével - megfelel majd a napközi otthon követelményeinek. A vitának, amelyben megegyezés nem született, az 1939-ben kitört II. világháború vetett véget.

A háború alatt az óvoda egy ideig még tovább működött régi formájában.

Ebben az időben is két óvónő dolgozott a csömöri óvodában – név szerint: Páljános Lászlóné és Rácz Tivadarné. 1942-ben a kisdedek egészségének megóvása érdekében kérelemmel fordultak a vármegyei tiszti főorvoshoz. A problémát az jelentette, hogy kultúrház hiányában, az óvoda termeit leventék és népművelők is használták, ami veszélyeztette a kisgyermekek egészségét. Megoldásként az óvónők felajánlották, hogy az egyik termet átengedik népművelési célokra, de a másikat kizárólag óvodai funkcióra használják. Javaslatot tettek félnapos, váltott óvónői munkarendre is. A Belügyminisztérium és a tiszti főorvos határozatai két fontos dolgot tartalmaztak: kitiltották a leventéket és népművelőket az óvodából. Felhívták a figyelmet arra, hogy az óvoda helyiségeit más célra kizárólag katonai okokból lehet felhasználni. Ezenkívül szorgalmazták az óvoda napközi otthonná való átalakítását, úgy, hogy a szükséges élelmet a gyermekek hozzák magukkal. (…) A könyvtár 1964-ben költözött jelenlegi otthonába a Petőfi Sándor Művelődési Házba.

A II. világháború után Csömör község több épülete, így az óvoda is használhatatlan volt. Magyarország többi településéhez hasonlóan a front elvonultával azonnal elkezdődött az újjáépítés, a közigazgatás újjá szervezése. A képviselőtestület már 1945. május 5-i ülésén foglalkozott az óvodával. Határozatot hoztak a napközi otthon minél előbbi megszervezésére, hogy a szülők kedvezőbb körülmények között dolgozhassanak.

A falu összefogását mi sem bizonyítja jobban, minthogy az óvoda bútorait a falu népe adta az óvoda indulásához. Egy 1946-ban az óvoda udvarán készült csoportkép igazolja, hogy nagyon gyorsan használható állapotba hozták az épületet és megnyitották kapuit.

Az 50-es évektől kezdve az óvoda feletti, úgynevezett munkáltató jogkört az általános iskola igazgatója gyakorolta. A két intézmény közös költségvetésből gazdálkodott, munkáltatója és felettese a falu tanácselnöke volt.

A háború után újra üzemelni kezdő óvodában két csoport működött. Az épületben lévő óvónői lakást más célra hasznosították: az iskola napközijének adott otthont. 1955. április 25-én a terem felszabadult, így már nem volt akadálya, hogy az időközben 90-re bővülő gyereklétszám miatt egy harmadik csoportot beindítsanak.

1957. októberében a szülői munkaközösség levélben fordult a Tanácshoz. Azt kérték, hogy a WC-t az épületen belül helyezzék el, ne kelljen a gyerekeknek a téli hidegben kijárniuk. Bár a kezdeményezést ésszerűnek találta a Tanács VB elnöke, megfelelő fedezet hiányában konkrét segítséget nem tudott nyújtani. Válaszlevelében azt a javaslatot tette, hogy az óvoda költségvetésébe építsék be a WC létesítésének költségeit, a szülők pedig társadalmi munkával járuljanak hozzá. A problémát a következő években nem sikerült orvosolni, megoldása még sok évet váratott magára.

Ebben az időszakban három óvónő dolgozott az óvodában, az ő munkabeosztásuk látható az alábbi ábrán.

1958. augusztus 1-jén helyezte a csömöri óvodához a megyei oktatási osztály Dékány Józsefnét (Marika néni), aki 1980-ig dolgozott Csömörön óvónőként, illetve vezető óvónőként. Bozsik Józsefné mellett a 60-as, 70-es évek meghatározó személyisége volt a csömöri óvodának.

Pedagógusnapi felvétel. A fényképen balról jobbra: Dékány Józsefné - Antal Tivadarné, Éva néni - Urbán Józsefné, Kati néni - Bozsik Józsefné.

1958-ban az óvoda épülete és az udvar is még mindig magán viselte a háború nyomait. Az udvaron sem játékok, sem homokozó nem volt. Az épület külső falán a málló vakolat alól kibukkanó téglákon katonák nevei és szolgálatteljesítésük időpontjai árulkodtak arról, hogy a II. világháború ideje alatt az épületet katonai célokra használták. Az óvodai termeket is megviselte a háború. A padló korhadt volt, csak az 1970-71-ben elvégzett nagy tatarozással hozták rendbe.

Az épületben három csoportszoba volt és egy konyha. Ez utóbbi az 50-es évek elején kezdett üzemelni. A WC (un. pottyantós) még mindig az épületen kívül helyezkedett el. Sok egyéb dolog mellett ez is nehezítette a munkát és veszélyeztette a gyermekek egészségét. A gyakori megfázást úgy próbálták kivédeni, hogy biliztették a gyerekeket. (…)

Nehéz időszak volt ez, és sokat dolgoztak azon, hogy megteremtsék a munkához szükséges tárgyi feltételeket. Szerencsére sok lelkes segítő kéz és adományozó akadt a faluban. Erre példa a szülői összefogással készített udvari sufni, amelyet a homokozó játékok tárolására használtak, vagy az egyik, erdész foglalkozású apukától karácsonyra kapott fenyőfa is. Hozzá kell tenni, hogy munka nagy részét az óvoda dolgozói végezték. Hiszen aki ismeri az óvónőket, tudja, rendelkeznek olyan adottságokkal, mint például leleményesség, kreativitás. Ezeket felhasználva a semmiből is képesek valamit csinálni. Az ő lelkes munkájuknak köszönhető, hogy az óvoda az említett nehézségek ellenére a 60-as, 70-es évekre ismét alkalmassá vált kisgyermeke nevelésére.

Marika néni fényképalbumából előkerültek a féltve őrzött emlékek. Ilyen például ez az 1961-ben készült felvétel, amelyen Marika néni csoportszobájának egy részlete látható.

Marika néni elmesélte, hogy a 60-as évektől kezdve a Községi Tanács és több abban az időben megalakuló szövetkezet, szervezet támogatta az óvodát. Például a karácsonyra, gyermeknapra kapott anyagi támogatásokból tudtak új játékokat vásárolni. (…)

A már meglévő óvoda épületét korszerűsítették. 1970-71-ben bekötötték a vezetékes vizet, fürdőszobát és modern konyhát alakítottak ki. A korszerűsítés azonban a gyermek férőhelyek számát nem növelte, ezért sok gyermek felvételét utasította el az óvodai felvételi bizottság.

A zsúfoltság enyhítésére a csömöri tanács 1974-ben megnyitotta a faházat, amit ideiglenes jelleggel épített a meglévő óvoda épület mellé. A táblázatból is kitűnik, hogy ezáltal további 25 kisgyermeknek tudtak férőhelyet biztosítani. A faház megépítésével azonban szükségessé vált a konyha bővítése is, ami 1974-ben el is készült.

Az újabb csoport beindítása csak enyhítette, de nem oldotta meg a gondokat. Ezért az 1975/76-os tanévben egy ötödik csoportot alakítottak ki a Szabadság úti „kisiskola” épületében. Ekkora elkészítették az új óvoda terveit, és kijelölték a helyét is az „újfaluban” található Kacsoh Pongrác utcában.

Az új óvodát 1977. október 17.-én vehették birtokba a gyerekek. Beindításával 7-re nőtt a csoportok száma. A faházban és az iskolában működő csoportokat az új óvodába költöztették. A „régi” óvodában három csoport maradt.

Az új óvoda átadása után megváltozott a csömöri óvoda intézményi szerkezete: az óvodavezetés a Kacsoh Pongrác utcában kapott helyet, míg a Tompa utcai óvoda, mint a másik tagóvodája, egy helyettes vezetővel az élén működött tovább.

Az óvoda fenntartója a csömöri önkormányzat, költségvetését a képviselő testület évente hagyja jóvá. Jelenlegi vezetője, Lukács Lászlóné 2000-ben pályázat útján nyerte el ezt a tisztséget. Előtte a Kacsoh Pongrác utcai óvodában dolgozott csoportvezető óvónőként. A Tompa utcai óvodában munkáját Mónusné Deák Mária segíti vezető-helyettesként.

Az I. számú Tompa utcai óvoda a falu szívében, annak talán legszebb pontján, a Hősök tere szomszédságában áll. Az óvoda, mint ahogy közel száz éve folyamatosan, ma is sok szeretettel várja a családi védett fészkekből érkező kis örökmozgókat. Ez az a hely, ahol a kisgyermek napközben biztonságban érezheti magát, mindig meghallgatja valaki, megtapasztalhatja az együttélés örömét, rácsodálkozhat a világ dolgaira és a természet szépségeire.

Szóljon hozzá a cikkhez!

Fantasztikus írás, rengeteg értékes történeti adalékkal és ma már archív képekkel. Nagyon köszönöm!

Hozzászólás időpontja: 2009.12.04 20:33 PM

Nekem is nagyon tetszik! Egy megjegyzés a felvezető gondolathoz, ami arról szól, hogy a közel száz évvel ezelőtti helyzet, a falu vezetőinek vitája nagyon hasonlított a mostani helyzethez: hát persze, hiszen a politika mindig ugyanarról szólt mindig! A vezetők hatalomvágya, irigysége, törtetése, pozíciók hajszolása stb. Ez a történelem. Csak nem azt képzeli bárki is, hogy az, amit csinál, pl. 2009-ben, kívül van a történelmen?

De a lényeg nem is ez, hanem hogy mi, „egyszerű” olvasók régi arcokat, épületeket láthatunk, ezekről olvashatunk. Mert egy oviban mégiscsak a gyerek a lényeg, a patinás vagy kopott épület, a bútorok, amik között teltek a mindennapjaik, az óvónők, akik nevelték őket. És a mostani új oviban is ez a lényeg, nem pedig, hogy ki vágja át a szalagot az átadáskor…

Hozzászólás időpontja: 2009.12.05 09:10 PM

Köszönjük ezt a kitűnő összeállítást a szerzőnek, és természetesen az alapos kutatómunkát Kovács Zoltánnénak.

Bevallom őszintén, nagy fájdalommal olvastam az összeállítást, mert mindig azt reméltem, hogy majd a Tompa utcai oviba fog járni a gyermekem. Ha pár évvel korábban születik, még lett volna rá lehetősége, most azonban naponta úgy sétálunk el a régi - jelenleg felújítás alatt álló - óvodaépület mellett, hogy keserűség van a szívünkben. Kislányom mindig vágyakozva nézi a hatalmas udvart, és a már omladozó játszóteret - pedig ő nem is tudja, hogy akár itt is lehetett volna óvodás, ő csak azt fogja fel a maga 3 éves kis eszével, hogy ezt a helyet valaha gyerekeknek szánták. Mert ezt tudja, látja, érzi... Hiszen minden alkalommal vágyakozva tekint a kerítésen túlra.

Én is szerettem volna, ha még ide járhatott volna, hiszen valóban kellemes környezetben van, jól megközelíthető helyen. Én személy szerint sajnálom, és sokkal jobban örültem volna, ha valamilyen formában mégis megmarad ez a nagymúltú épület óvodának, hiszen szükség lenne rá...

Most kénytelenek leszünk beérni annyival, hogy könyvtárként vesszük igénybe és csak remélni tudom, hogy a szép nagy udvar számára is találnak majd megfelelő funkciót az illetékesek úgy, hogy ne heverjen parlagon...

Hozzászólás időpontja: 2009.12.07 01:20 PM

Gratulálok az óvodai cikkhez. Olyan jó volt látni a régi képeket. Egyik-másik nénit fel is ismertem, sőt még rokont is találtam az 1. sz. fotón.

Nekem is van két fényképem 1953/54-ből. Olyan aranyosak voltunk.
Szerettünk oviba járni. Nagy élmény volt, amikor ránk került a "napos" szerep. Piros alapon fehér pettyes kendőt kaptunk, és olyan odaadással végeztünk a "nagy" feladatot, kitüntetés volt.
Még aludni is szerettünk délután (otthon nem aludtunk.)
Volt egy idős, kedves Marica néni, mindig mosolygott, és sohasem kiabált. Igaz a mi torkunkból szüleink kiszerelték a sípot még otthon, jól kellett viselkedni.(Óvoda mellett dolgoztam nyugdíjam előtti öt évben, azt a visítást, amit azok a törpillák leadtak, nem volt semmi. Vizsgáztatnunk csak zárt ablak mellett lehetett.)

Sajnálom, hogy már nem óvodaként fog funkcionálni. Nem csupán a nosztalgia miatt, hanem a józanész is azt diktálta volna. 2010 májusától mi lesz a kétéves gyerekekkel, no meg az idén fel nem vettekkel???
No de örüljünk, hogy lesz egy nagyon szép könyvtárunk, arra is ráfért már az újítás, bővítés.