Csömöri Hírek

Az utolsó két mérkőzésen aratott győzelem tovább élteti a bennmaradási esélyeket a Csömör KSK férfi kézilabdacsapatánál. Az elmúlt időszak nehézségeiről és az együttes előtt álló feladatokról beszélgettünk Borsodi Péter edzővel.

Az őszi nyitó mérkőzésen hazai környezetben győzelemmel kezdő Csömör KSK férfi kézilabdázói fokozatosan kerültek egyre nehezebb helyzetbe a bajnokágban. Az év közben több poszton is meggyengült együttes így igen rossz kilátásokkal, kieső helyen vonult téli pihenőre. A tavasz sem kezdődött biztatóan, hiszen újabb vereségek következtek. Mint egy falat kenyér, úgy kellett a csapatnak az ötödik fordulóban aratott magabiztos győzelem a kiesés elleni küzdelemben egyik konkurensnek számító, a csömörihez hasonlóan szintén szebb napokat látott Ózd ellen. „Ha az ezen a mérkőzésen tapasztalt játékot láthattuk volna korábban is, lényegesen jobb helyen állnánk.” – fogalmazott a csapat edzője. A helyi sportcsarnokban elért, reményt keltő eredmény után pedig múlt pénteken ismét bravúros győzelmet jegyezhettünk fel, ráadásul idegenben. Az ősszel még első osztályú terveket szövögető, ám év közben súlyos gondokkal szembesülő és meggyengült Nyíregyháza elleni siker komolyan felcsillantotta a reményt, hogy az idén újonc csömöri kézilabdások bennmaradhatnak a második ligának számító NBI/B.-ben.

Borsodi Pétert, a Csömör KSK-nál múlt év nyara óta dolgozó trénert kértük helyzetértékelésre.

– A döntően önkormányzati tulajdonban lévő szakaosztály vezetői a bajnokság elején a biztos bennmaradást tűzték ki célul. Az őszi mérkőzések során egyre inkább látszott, hogy ez az elvárás nem kishitűséget takar, hanem reális helyzetértékelést.

– Egy olyan csapat számára, amely két év után jut fel ismét az NBI/B.-be, nem is lehetett más cél, mint a biztos bennmaradás. Ha a nyári felkészülési mérkőzéseken mutatott játékot nézzük, akkor ez teljesen reálisnak tűnt. Augusztusban elkezdtük a munkát egy 16–17 fős kerettel, amelynek a játékát látva én optimista voltam. Utána azonban sok minden történt. Kezdődött azzal, hogy még ősszel két meghatározó játékos különböző okokból, részben családi problémák miatt, itt hagyott minket. Az eredeti terveink szerint szintén kulcsszerepet kapó, kettős játékengedéllyel rendelkező játékosunkat pedig végül a Ferencváros az első mérkőzés után már nem engedte el hozzánk. Ezután további gondok, pl. betegségek is sújtottak minket. Októberben megsérült egy szintén meghatározó, balkezes átlövő játékosunk, akit keresztszalag szakadással műtöttek. Aztán az utolsó őszi mérkőzésen ismét elvesztettünk egy meghatározó játékost.

– A csapat már a bajnokság első felében is kissé féloldalasnak tűnt, hiszen pl. hiányoztak az átlövések.

– Igen, de ez a sérülések és a kiválások után lett igazán probléma, különösen balátlövő poszton. Amit még érdemes kiemelni a szakmai hiányosságok közül, hogy lényegében „könnyű lovassággal” kell harcba dobnom a csapatomat. Ez azt jelenti, hogy nincsenek ún. nehéz embereink, ami a modern kézilabdában már alapkövetelmény: néhány kemény ütközés után kipukkadnak sokan, nem bírják az egész mérkőzésen a test-test elleni küzdelmet. A csapat egyébként is igen fiatal, az átlagéletkor jelenleg mindössze 21 év.

– A helyi férfi kézilabda csapat szereplését mindig nagymértékben meghatározta a fő támogató és egyben tulajdonos önkormányzat által biztosított feltételrendszer. Mennyire megfelelő jelenleg az együttes anyagi háttere?

– A csapat anyagi helyzete sajnos nem annyira stabil, de legalábbis túl rózsásnak nem mondhatom. Nem akarok azonban panaszkodni, hiszen a gazdasági válság mindenkit nagyon súlyt. Véleményem szerint talán kisebb támogatók idecsábításával lehetne segíteni a helyzeten. Akármennyire is tehetségesek a fiatalok, nem lehet csak rájuk építeni. Van ugyan 3-4 nagyon ügyes fiatal az ifjúsági csapatból, ám ők nem biztos, hogy teljesen érettek még a feladatra. Olykor gyönyörűen játszanak, jól teljesítenek az edzéseken is, de igen hullámzó a játékuk.

– A sok vereség nyilván nem tett jót a közönséggel való viszonynak.

– A vereségek, a gyengébb szereplés után nem szükségszerű, hogy a nézők kikezdjék a csapatot. Pl. Komlón annyira rajonganak a játékosokért, hogy egy nagyarányú vereség után is tapsolnak nekik és éltetik őket, egy győzelem után pedig egyenesen mennybe mennek. Kétségtelen viszont, hogy általában a jobb eredmény tudná visszavonzani a közönséget Csömörön is. Ugyan itt most kevesen járnak meccsekre, de úgy érzem, hogy lassan növekszik a nézők száma.

– A szakosztály vezetése milyen mértékben tudja segíteni az edző, a csapat munkáját?

– Sok segítséget kapok, különösen Korda Károlytól és Gergely Gáspártól. Vannak szülők is pl. a Somék, és Gubek Gyuri, akikre szintén több területen számíthatok. Összességében azonban kaphatnék egy kicsit több segítséget is.

– Az utolsó két mérkőzésen aratott győzelem bizakodásra adhat okot. Most hogy látja a bajnoki kilátásokat?

– Mindig törekszem arra, hogy a mérkőzések után megvizsgáljuk, hogy miben hibáztunk. Én csak az elvégzett munkában, és csak saját magunkban hiszek. Úgy érzem, reális esély van a bennmaradásra!

Köszönjük a beszélgetést és sok sikert kívánunk a bajnokság hátralévő mérkőzésein!