„Nem azt
kérdezték, honnan jövök,
|
||
|
– Mi motiválta akkor, amikor az országgyűlési választásokon való indulás mellett döntött? Úgy gondolom nekünk, a civil embereknek semmi keresnivalónk nem lenne a politikában. Azonban ezzel párhuzamosan azt is gondolom, hogy nagyon sok másnak sincs. Csak be kell kapcsolni a televíziót, el kell olvasni az újságokat, majd elgondolkodni, mögélátni, utánajárni és dönteni: ez a dolog nem mehet így tovább! A „virus politicus” már a gazdaszervezete felélésén fáradozik. Egyértelmű, hogy nem jobb- vagy baloldal, hanem a vastagon tátongó jobb- vagy balzseb rendszere uralkodik. Az ország, és ezzel együtt az egyén érdeke is az, hogy olyanok kerüljenek be ebbe a szervezetbe, akik építeni, gyógyítani akarják azt, nem pedig kihasználni. – Hogy fogadta a családja, amikor eldöntötte végérvényesen, hogy beszáll a küzdelembe? Az igazság az, hogy a „hátuk mögött” döntöttem. Így a fogadtatás sem volt túl fényes. Azt mondták, hogy értik a jó szándékomat, hiszen mint nagy létszámmal dolgozó vezető ember, biztosan szót tudok érteni és segíteni tudok azokon, akik rászorulnak. De az utca embere más. Azután fokozatosan mellémálltak és segítettek is. Örülök, hogy gyermekeim most már büszkék rám és értik, hogy többek között az ő jövőjük érdekében teszem azt, amit tennem kell. – Az egyes pártok kampányának intenzitása, a jelöltek szervezettsége között jelentős különbségek vannak. Önnek voltak-e segítői a kampányban? Február 8-án, a kipostázások napján összesen ketten voltunk: én és egy média szakos tanár. Később 4-5 aktív tagom lett és még néhány címre járó segítőm. Sajnos csak az utolsó hétre gyűlt össze az a létszám, amely már indulás előtt kellett volna. – Hogy látja, mi volt az oka annak, hogy végül nem tudta összegyűjteni a megfelelő számú kopogtatócédulát?
Másik problémánk a totális pénztelenség. Mi egyértelműen a saját pénzünket tettük bele minden szórólapba, minden cikkbe, minden megjelenési formába. Tartalékainkat éljük fel, miközben munkahelyünket veszélyeztetve fizetetlen szabadságon vagyunk hetek óta. Azt hiszem, ez is mutatja, hogy a politikai változtatás véghezvitelében lényegesebben elszántabbak vagyunk, mint bármilyen egyéb, nagyhangú, adópénzeinkből fenntartott párt. – Érezte-e hátrányát annak, hogy nem a választókörzet központjában, hanem a második legkisebb településen, Csömörön lakik? Nem. Ennek nem volt jelentősége. Akivel szóba elegyedtem, sosem azt kérdezte, honnan jövök, hanem azt, hogy merre tartok. – A kampány során milyen tapasztalatokat gyűjtött? Melyek a legfontosabb tanulságai az Ön számára a közéleti szerepvállalásnak? Legfontosabb tapasztalatom az, hogy sajnos az emberek rendkívül felületesek és hiszékenyek. Nem járnak utána a pártok dolgainak, az azokat alkotó emberek korábbi ténykedésének. Csapd össze a tenyeredet és látni fogod, hogy a felreppenő verebek száma konstans, csak most éppen más ágra szálltak le! Sajnos az emberek mások véleményéből merítik ismereteiket, ahelyett, hogy a tényekre alapoznának. Erre a nemtudásra, vagy a szándékosan összezavart áltudásra építenek a nagy pártok választási kampányokat. Mert sajnos ez alkotja a szavazóképes tömeget. Találj minél több elégedetlen embert, mutass nekik ellenségképet, és megnyered a választásokat! Persze jó volt találkozni rengeteg értelmes emberrel is, akikkel néha órákat beszélgettünk, de ez kisebbség. – Milyen esélyt ad a Civil Mozgalomnak a választáson? A mérnökök nem ismerik az esély szót. Ezt a politikusok számolgatják lázasan a kis belterjes világukban. Egyet ígérhetek, az önzetlen helytállást. Mindent megteszek azért, hogy azok érdekei érvényesüljenek végre, akik építenek, nem pedig azoké, akik naponta rabolják le súlyos adóterheinket. – Köszönjük a beszélgetést! Kapcsolódó írások:
|