Sikló- és gyíkszezon Csömörön |
|||
|
Van az bugyuta vicc, miszerint: Tombol a tavasz, furcsa dolgok zajlanak a kertben. Ha kimegyünk reggel, és a csap alatt a szokásos piros és zöld locsolótömlők mellett egy bronz színűt is találunk, az nagy valószínűséggel erdei sikló. Ezek a hüllők április végén hagyják el téli lakhelyüket, amely gyakran található a faluszéli házak körül, még ha rejtőzködő életmódjuk miatt erről nem is tudunk. Teljesen ártalmatlan, jámbor és igen hasznos állatok. Igaz, néha tesznek egy-két tétova támadómozdulatot, de az vesse rájuk az első rémült háziasszonyt, aki szereti, ha lombseprűvel tessékelik arrébb. Csömörön alapvetően két siklófaj fordul elő: az erdei és a vízisikló. Előbbivel a Kálvárián találkozhatunk leginkább, utóbbival az ősláp és a horgásztó körül, de egy-két kövérebb rágcsálóért mindkettő hajlandó a házak udvarába is belátogatni.
Erdei sikló egy csömöri ház udvarán. Fotó: Biró Attila A vízisikló legkönnyebben felismerhető kígyónk. Feje két oldalán sárga félholdat visel. Előfordulhat azonban, hogy a török birodalmi jelképek hiányoznak tarkójáról, ilyenkor azonosítása amatőrök számára nehézkes. Nevével ellentétben nem kötődik annyira szorosan a vízhez, mint rokona, a Csömörön nem honos kockás sikló. Ha megzavarjuk, és nem tud elmenekülni, nyelvét kilógatva hanyatt vágja magát, vagyis halottat játszik. Ilyenkor felettébb vicces, viszont rendkívül büdös. Az erdei sikló nagyon változatos külsejű, általában barna, de sötétebb mustársárga (Csömörön ez a gyakoribb) és koromfekete példányai is ismeretesek. Viszont mindegyikükben közös, hogy oldalukon halvány világos csíkok futnak végig. Az előbb említetteken kívül még két siklófaj él Magyarországon, a kistermetű rézsikló és az akár három méteres testhosszt is elérő haragos sikló. Utóbbit nem azért hívják így, mert nyilvántartja korábbi sérelmeit, hanem mert sarokba szorítva agresszívabban viselkedik, mint egy régiós pénzek kiosztásáért felelős hivatalnok. A rézsikló kivételes esetekben előfordulhat Csömörön is. Ha kígyóval találkozunk településünkön, ne pánikoljunk be. Se a keresztes, se a rákosi vipera nem él itt, noha egy évszázada még mindkettő előfordult. Utóbbit parlagi vipera néven is említi a szakirodalom, mivel Rákosi Mátyás hiú énjének engedelmeskedve átkereszteltette az övenes években. Egyébként nagyon egyszerű elkülőníteni őket a siklóktól: utóbbiak fején mindig nagyméretű pikkelyek vannak, a viperákén pedig nagyon apró. Ez akkor is segít, ha fekete példányokat kell elkülöníteni egymástól. A viperák ezen kívül sokkal zömökebb állatok, farkuk nagyon rövid (persze ősi kérdés: hol kezdődik a kígyó, és hol a farka) valamint szembogaruk függőleges, nem pedig kerek.
Fürgegyík. Fotó: Biró Attila Más hüllők is éledeznek a nap egyre hevesebben tűző sugarai alatt, és ha már felébrednek, átmozgató nyújtózkodás után rögtön párzanak is egyet. Szerencsések ezidőtájt megfigyelhetik, amint a fürgegyíkfiú virágcsokorral kezében közelít a fürgegyíklány luka felé. Ilyenkor annyira bizalmasan viselkednek ezek a pikkelyesek, hogy akár pár centiméterre is közel engedik a szemlélőt. Sajnos a macskákat is, akik köztudottan betegesen rajonganak a gyíkszadizásért. Ezért akinek sok cicája van, annak kevés gyíkja, és akinek sok gyíkja, annak előbb-utóbb sok kéretlen macskalátogatója. A gyíkok a természet bárányai, a légyen kívül senkinek sem tudnak ártani. Van azonban köztük egy olyan, amelyik kivételes esetben harap. Ez a színpompás küllemű zöldgyík. Annyira színes, hogy az már a giccs határát nyaldossa, és mérete pedig tekintélyes, akár 45 centire is nőhet. Ha kicsit nagyobb volna, már varánusznak hívnánk.
Zöldgyík egy csömöri ház kertjében. Fotó: Dr. Sajó Tamás
Ha netán mégis megharapna, számoljunk tízig, mielőtt a szeneslapát után
nyúlnánk. Egyrészt veszélytelen, másrészt Magyarországon minden hüllő
szigorúan védett. Egy átlag polgári rákosi viperacsalád legyilkolásáért
például egy luxusmercedes árát kell becsengetni a természetvédelmi
hatóságnak.
|
