Felsőzsolca tényleg Csömörre tekint?
Biró Attila - Tenczer Ágnes • Csömöri Hírek 2010. június 13.

Az alábbiakban közöljük a helyi önkormányzat honlapján az árvízkárosultak megsegítését célzó, a napokban megjelent felhívás több részletét, és a hozzá fűzött néhány megjegyzésünket. (Az idézett szövegrészleteket – dőlt betűvel, kék színnel szedve – szó szerint közöljük, benne hagyva az értelemzavaró és stilisztikai abszurditásokat tartalmazó mondatokat is, s egyúttal szomorúan nyugtázva, hogy újabban mind gyakrabban látnak napvilágot ilyen stílusban írt, az önkormányzatot és egyben településünket is nevetségessé tevő hivatalos írások.)

FELSŐZSOLCA CSÖMÖRRE TEKINT?

Nem! Csömör tekint Felsőzsolcára és a többi bajbajutott, nálunk százszorta nehezebb helyzetű településre.

Nagy a baj. Ezen kicsinyke ország ezelőtt 90 évvel történt szétdarabolása folytán amúgy is összeszűkült területét most már hosszabb idő óta a vizek árja ostromolja. Ennek nagyságát, veszélyességét és tragikumát az is érzékelheti, aki távol van az árvíz sújtotta területektől. Megrázó látni otthonok, települések, tágas termőföldek pusztulását, a szinte fékezhetetlen árvíz mindent magával sodor. Akiben egy csöpp emberség is lakozik, nem lehet közömbös azon honfitársaink iránt, akik ezeket a szörnyű napokat közvetlenül átélik. Az ilyen tragédiákban egyedül az a pozitívum, hogy az embereknek és elsősorban nekünk, magyaroknak a lelkében feltámad az együttérzés és segítőszándék készsége. Talán nem túlzás azt mondani, hogy árvízzel sújtotta magyarok közvetlenül szenvedésük révén, s mi, akik ettől távol vagyunk a segítőakarat révén meg nem szűnő egymás iránti szeretet érzünk.

Nem! Az embert – nagyon sok más mellett – az különbözteti meg a fejlettebb főemlősöktől, hogy képes a beleérzésre, az empátiára, az együttérzésre. Mindegy, hogy Japánban lakik, Nairobiban, Las Vegasban, vagy Csömörön. A fenti patetikus gondolatmenet pusztán szép hangzású, negédes szóvirágokba bugyolált ideológiai magyarázatot keres egy alapvető emberi tulajdonságra. Olyanra, ami a csimpánzoknál már nincs meg.

Ezen gondolatok által indíttatva született döntés Csömör Nagyközség Önkormányzata részéről, hogy az önkormányzat vagyonán belül az árvízkárosultakat támogatni hivatott elkülönített alapot hozott létre, amelyen első adakozó Csömör Nagyközség Önkormányzata 500.000,-Forintnak az alapra való elhelyezésével.

Nem! Az önkormányzatnak nincs „saját” vagyona. S mint ilyen, adakozni sem tud. Hiszen a lakosok pénzéből „adakozik”, nem tesz mást, mint átcsoportosítja az adókból és a különböző központi támogatásokból befolyt pénzt. Ebből logikusan következik, hogy ha már „adakozik”, akkor azt bizony minden csömöri nevében teszi, az ő pénzükből.

Az adakozás örömében méltányos, hogy Csömör elöljárói, polgárai, intézményei és vállalkozásai részesüljenek, vagyis lehetőséget kapjanak arra, hogy az előbb említett alapra azokat az összegeket befizessék, amelyeket segítségül szánnak.

Nem! Az adakozás „örömében” az lenne méltányos, ha Csömör elöljárói, miután a köz vagyonát, a csömöriek pénzét már felajánlották, valóban jó példával járnának elöl, és saját magánvagyonukból is adakoznának. Hiszen erre buzdítják Csömör lakosait is, akik közül már szinte biztos, hogy több százan valamilyen formában felajánlották segítségüket az árvíz sújtotta település lakóinak. Ezt minden konkrét bizonyíték nélkül kimondjuk, hiszen mint említettük, ezért is ember az ember…

Ezen kezdeményezés azt sem tévesztette szem elől, hogy az adományozott és az adakozó közötti kapcsolat akkor mélyülhet el igazán, ha egymást megismerik.

Nem! Egy jóérzésű ember most nem ezzel foglalkozik. Egy ilyen katasztrófahelyzetben nem megismerni akarja a bajbajutottat, hanem segíteni rajta. Egy hétköznapi, normális gondolkozású ember tudja, hogy az amúgy is szegénység és munkanélküliség sújtotta országrészek lakói most évekig fognak azért dolgozni nap, mint nap, hogy keservesen-lassan visszaszerezzék mindazt, amit eddig elértek, és ami két nap alatt elúszott… És legkisebb gondjuk is nagyobb lesz annál, hogy minket megismerjenek. És ez így egészséges és így helyes. Arról nem is beszélve, hogy az ország jelentős része (intézmények és magánszemélyek egyaránt) megmozdult az árvíz sújtotta területek lakosságának támogatása érdekében, s ha mindegyikük „ismerkedni” szeretne ezek után, akkor az adományozottak mást sem tennének, mint az egész országot járva éjjel-nappal ismerkednének.

Tervezzük, hogy egyáltalában nem azért, hogy a dicséreteket, köszöneteket bezsebeljük, hanem a lélekben kialakult barátságnak gyakorlati megnyilvánulása céljából egy későbbi erre alkalmas időben nagyközségünk vendégül lássa Felsőzsolca közösségét.

De! A fentiek fényében, sajnos, úgy tűnik, az önkormányzat vezetése éppen a dicséretek és köszönetek bezsebelésére vágyik a köz pénzének felajánlása ürügyén…

Ezen túlmenően ez a kezdeményezés azt is célul tűzte ki, hogy Csömör adományai azokhoz a honfitársainkhoz jussanak el, akik erre leginkább rászorultak az átélt katasztrófa súlyának következtében. Kezdeményezők tehát felvették a kapcsolatot a katasztrófa sújtotta területek önkormányzataival, de elsősorban a katasztrófa védelmet irányító szervekkel, s így vált nyilvánvalóvá, hogy a most összegyűjteni kívánt adomány Felsőzsolca városát illetheti meg. Következésképpen a 2010. július 11. napjáig befizethető adományok teljes összegét Felsőzsolca lakóinak küldjük meg. Felemelő érzés lesz tudni minden adományozónak, hogy a Felsőzsolcaiak nem csak általában a honfitársaiknak, hanem Csömör lakosságának, intézményeinek és vállalkozóinak fogják lélekben megköszönni az újjáépítéshez, helyreállításhoz szükséges támogatást.

Nem! A felsőzsolcaiaknak – még egyszer elismételjük – nem kell sem lélekben, sem személyesen megköszönniük nekünk semmit. Persze jól fog mutatni a Csömöri Hírmondóban egy Bátovszki Györgynek címzett formális, de őszinte köszönőlevél a felsőzsolcai polgármestertől. De az ember nem azért ad, hogy hajbókoljanak és hálálkodjanak érte. Azért ad, mert belülről érzi a késztetést, és ha egészséges az adakozó lelke, akkor még el is szégyelli magát, ha ebből a kelleténél nagyobb ügyet kreálnak.

Na, pont ezt tette ezzel a barokkosan cizellált, szirupos ömlengéssel Csömör Nagyközség Önkormányzata. Szégyelljük.

De nézzünk most egy jó példát! Nem is kell messzire menni érte, csak a szomszédos Nagytarcsára:

Háromhavi tiszteletdíját ajánlotta fel Nagytarcsa képviselő-testülete az árvízkárosultaknak.

Így is lehetett volna…

„Csömöriek az Árvízkárosultakért" alszámla:
12001008 - 00131603 - 01300004

Szóljon hozzá a cikkhez!

Tisztelt Tenczer Ágnes és Bíró Attila!

Nem tudom hányan olvasták az Önök cikkét, de attól tartok nem elegen. Javaslom, nyomtassák ki és szórják szét a faluban! Hátha tisztábban látnak azok is, akik meg vannak győződve arról, hogy ezt a falut egy kompetens gárda vezeti.

Várom további dilettánsfeltáró munkájukat.

Hozzászólás időpontja: 2010.06.15 13:14

A helyzet abszurditását az adja, hogy tegnapi híradások szerint (RTL Híradó) Felsőzsolca lakossága épp a polgármesterüket okolja a kialakult helyzetért. Vizsgálatot kezdeményeztek annak eldöntésére, hogy a nemrégiben átadott új út és bevásárlóközpont mennyiben játszott közre az árvízben. Ezek után valóban szép lesz vendégül látni a polgármestert...

Hozzászólás időpontja: 2010.06.14 11:44

Bravó! Nem lehetett volna úgy, mint mások, 3 mondatban felhívást tenni az emberek felé, hogy adakozzanak?! Minek magyarázni ilyen hosszan, hogy miért adakozzunk? Hülyének nézi az embereket Bátovszki úr?

Tisztelettel:

egy adakozó polgár, aki pénztárcájától függően már felajánlott egy összeget azelőtt, hogy ezt neki a helyi vezetők jól megaszondták volna

Hozzászólás időpontja: 2010.06.13 18:12

•
vissza a főoldalra
•