Kőrösi András: Értekezés a horkolásról |
|||
|
Amit mi, egyszerű földi halandók horkolásnak hívunk nem más, mint anyanyelvünk újabb zseniális megnyilvánulása, a pihenő nyelv. A pihenő nyelv, mely kétféle módon piheni ki az egésznapos fáradalmakat: teljes, illetőleg részleges csendben. A teljes csendben való pihenést nem taglalom részletesebben, ellenben a részlegest igen. Anyanyelvünk időről időre úgy dönt, hogy egyes kiválasztott, karizmatikus személyekre bízza magánhangzói pihentetését. Eme nyelvőreink kiválósága többek között abban nyilvánul meg, hogy rendkívüli módon értenek a mássalhangzótorlódás előidézéséhez, melyet álmukban is képesek magas szinten prezentálni. Lássunk egy példát a klasszikus nyelvőr költészet éjszakai remekei közül: „Horkolhatnék Pütyi Pű. Krómtálcán egy pici fű.” Versikénk magánhangzópihentetéssel: „Hrklhtnk ptyph. Krmtlszngyfh.” Gondolom, sokan ismerünk hasonló versikéket, melyet nevezetes pillanatokban akár kórusok is szoktak citálni akár éjszakákon át. Kedves hálótársak! Gondoljatok nyelvőreink megfeszített munkájára, akik éjjel nappal óvják magánhangzóinkat a túlzott igénybevételtől. Barátsággal: Krs ndrs
|