|
Viszontválasz |
|||
|
Nemrégen tettük közzé Rédei János, a Csömör női kézilabda-csapatának (volt) technikai vezetője nyílt levelét a csömöri női kézilabda helyzetéről, majd Válé Flórián, a Csömöri Sport Kft. ügyvezetőjének erre adott válaszát. Most Rédei Jánosnak Válé Flórián levelére adott válaszát közöljük. Tisztelt Igazgató Úr, Kedves Flórián! Örömmel és csodálkozással vegyes meglepődéssel olvastam válaszodat olvasói levelemre! Örömmel, mert Te legalább voltál annyira korrekt, hogy itt, a nagy nyilvánosság előtt leírtad a másik oldal hellyel-közzel részletes álláspontját és annak indoklását, hogy szerintük hogyan és miért jutott idáig a helyzet. Csodálkoztam és meglepődtem viszont azon, hogy Te tetted meg ezt, holott véleményem szerint nem a Te feladatod lett volna, miután Te is ugyanolyan alkalmazott vagy csupán, mint én voltam annak idején, csak más munkakörrel és feladatokkal, illetőleg más jellegű és az enyémnél jóval nagyobb felelősséggel. Az igazi felelősök ugyanakkor sajnálatos módon mélyen hallgatnak... Úgy érzem, előző mondataimból kiolvasható, hogy Téged igazából nem tartalak felelősnek a kialakult helyzetért; pontosabban csak annyira, amennyire egy munkavállaló felelős lehet munkaadója döntéseiért! Rajtad látszott, hogy valóban próbálsz tenni a csömöri női kézilabda magasabb szinten történő megtartásáért; éppen ezért a lányok nevében ezúton is köszönöm a hozzáállásodat és ezügyben végzett munkádat! Mindezek alapján számomra természetes, hogy úgy a "válást", mint jelen helyzetet és annak hozadékát korrekten, egymás véleményét és meggyőződését tiszteletben tartva tudtuk, illetve tudjuk majd kezelni a továbbiakban is, dacára annak, hogy a legtöbb dologban tényleg nem értünk egyet! Ugyanakkor úgy érzem, hogy nekem is reagálnom kell a válaszleveledben írtakra. Ami a lemondásomat illeti. Amikor az első megbeszélésünkön szóba került a közös munka lehetősége, akkor még úgy állt a helyzet, hogy a női csapat a megyei bajnokságban indul, és nincs alternatíva. Én legalábbis meg vagyok arról győződve, hogy akkor még komolyan egyáltalán nem fordult meg az illetékesek fejében az NB II-es indulás lehetősége. Utána viszont sor került arra a bizonyos megbeszélésre a sportcsarnokban - melyen részt vett Fábri István polgármester és Tihanyi Ferenc képviselő is -, ahol a (felnőtt és utánpótlás, illetve csömöri és nem csömöri!) játékosok egyhangúlag kiálltak a harmadosztály, az NB II mellett! Ezek után szinte mindenki reménykedni kezdett, és ahogy Te, úgy a magam módján én is belevetettem magam a munkába, hogy mentsük, ami még menthető, és meglegyen a biztos szakmai és anyagi háttér a csapat mögött. Véleményem szerint itt hiányzott a kellő rugalmasság, illetve a megfelelő hozzáállás a végső döntésre illetékesek - újra mondom: Te kivétel vagy - részéről, melynek segítségével meg lehetett volna úgy oldani a helyzetet, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon! És miután a korántsem alaptalan remények ellenére olyan döntés született amilyen, úgy éreztem, hogy a kialakult helyzetben nem tudnék nyugodt szívvel és lelkiismeretesen együtt dolgozni a felső vezetéssel (önkormányzat) akár a női, akár a férfi, akár mindkét csapat mellett egyszerre. Ejtsünk néhány szót a pénzügyekről is. Az önkormányzati támogatás összege valóban adott erre a félévre: 1 millió forint, eddig helytálló is az okfejtésed! De! A Forbo képviselőjével a megállapodás ugyanúgy 1 millió forintról szólt (én legalábbis előzetesen ennyiben egyeztem meg vele) - akkor még két részletben: 500 ezer forint idén, és 500 ezer jövőre -; tehát ha készpénznek és már meglévőnek vesszük a jövő évi első féléves önkormányzati támogatás 1 milliós összegét, akkor a Forbo második 500 ezrét is nyugodtan vehetjük annak - miután a két tétel "státusza" között ilyen szempontból semmi lényeges különbség nincs! (Ráadásul azóta ugye még nőtt is ez az összeg, ahogy e-mailben Te is megkaptad a tervezetet: 1 millió 200 ezer forint, havi 100 ezres bontásban!) Ez eddig ha jól számolok, akkor 3.2 millió forint - és akkor még tényleg nem beszéltünk a leendő tagdíjról és az esetleges további támogatókról! Mindezeket összeszámolva lassan közelebb lennénk az általam említett 3.5-4 millióhoz, mint a 3-hoz... De térjünk akkor át az utánpótlás helyzetére. Amikor először szóba került ez a kérdés, szó sem volt arról, amivel most érvelsz, hogy az utánpótlás csapat esetében is kritérium lenne a csömöri többség, miután azzal mindenki tisztában volt, hogy ez igen sajnálatos módon nem valósulhatna meg (szemben a felnőttekkel, ahol - és erről telefonon is beszéltünk és a névsorból is látszik - az összeírt 17 játékosból 10 csömöri lehetett volna, ha minden jól alakul). Viszont a 10 biztos és 6-8 bizonytalan játékos mellett emlékeim szerint szóba került egy iskolacsapat által kínált lehetőség is jónéhány fővel (a pontos létszám augusztusra, tehát még jóval a bajnokság kezdete előtt kiderült volna), melyről a már említett megbeszélésen a lehetőséget felvető játékos, utólag pedig én is tájékoztattalak. Azt is elhiszem, hogy Téged nem értesítettek a játékosok, én viszont a többségükkel szinte végig napi kapcsolatban voltam. És az, hogy nem küldözgettem Neked naponta a neveket egyesével-kettesével (bár ebben talán hibáztam, ezt elismerem), nem jelenti azt, hogy ne lettek volna új nevek és lehetőségek a tarsolyomban. (És ha már szóba került Majoros Gusztáv: edzői érdemeinek elismerése mellett tudni kell azt is, hogy jónéhány játékos - köztük helyiek is a felnőtt, de inkább a korosztályos utánpótlás csapatokból - azért ment el Csömörről, mert emberi tulajdonságai és stílusa miatt nem tudott vele együtt dolgozni! Ugyanakkor engem telefonon arról tájékoztatott, hogy "erőszakkal" senkit nem visz magával, tehát elképzelhető, hogy az ő gödöllői játékosai közül is jópárral lehetett volna számolni. És ezzel közvetve utalok mégegyszer az olvasói levelemben említett kistérségi együttműködés lehetőségére is, melyet szintén nem én találtam ki...) A felsoroltak alapján pedig biztos vagyok abban, hogy a 12-es létszámmal nem lett volna probléma, és bőven össze lehetett volna állítani az általad is említett 16-18-as utánpótlás keretet! Ezzel pedig újra eljutottunk a bűvös "rugalmasságig"... Ráadásul ha a szavaidból jól veszem ki, akkor egyelőre még bizonytalan a megyében indítandó utánpótlás csapat (a nevezési lapon ifjúsági szerepel; miután jelenleg benn dolgozom a Pest megyei szövetségben, magam is láttam) léte vagy nem léte is! Azt pedig nem egészen értem, hogy a lényeget tekintve mi a különbség az "NB II-es bizonytalanság" és a "megyei bizonytalanság" között... (NB II-ben legalább biztosan lett volna utánpótlás csapat, még ha kezdetben, az alapozási időszakban esetleg kevesebb játékossal is, mint a szövetség által elvárt meccsenkénti minimum; de még mindig könnyebb 4-5 játékost találni, mint jelen helyzetben esetleg egy egész csapatra valót!) Ráadásul a gyerekcsapatot - melyet ha jól értem, akkor főként a helyi iskolásokból szeretnétek összeállítani - ugyanúgy be lehetett volna utólag is nevezni akár a megye által szervezett bajnokságba, ahogy más tornákra (például az Erima Országos Gyermekbajnokság küzdelmeibe). És még egy tény: ha esetleg nem jönne össze a megyei utánpótlás csapat, akkor az a versenykiírás értelmében plusz 60 ezer forint befizetendő összeget jelentene a megyei szövetség kassszájába - bár ez a fentebb felsorolt összegekhez képest "aprópénz". De mint tudjuk, sok kicsi sokra megy - főleg az önkormányzat által meghirdetett "takarékoskodási programot" figyelembe véve!) Abban mondjuk van igazság, hogy az igazi nevelő munka legnagyobb részét az edzéseken kell végezni. De ha a tehetségesebb játékosokat, akik az edzéseken megszakadnak, és kihozzák magukból a maximumot, párszor összepofozzák a megyében (és ez sajnos sokszor előfordul, arról nem is beszélve, hogy a megyei bajnokságban még vannak szabadtéri pályák is, ahol jóval nagyobb a sérülésveszély, mint a csarnokokban), ráadásul esetleg nincs rákényszerítve, hogy teljes erőbedobással játsszon a mérkőzéseken; akkor vagy eligazol(hat) egy magasabb osztályú együttesbe, vagy beleszürkül a mezőnybe, s így sajnos könnyen elveszik a tehetsége is. Vagy - ami szintén sok esetben előfordul itt és máshol is -, a szülő dönt úgy, hogy elviszi a gyermekét magasabb osztályba kézilabdázni; akár az edzések, akár a mérkőzések, akár mindkettő magasabb színvonala miatt! És ha esetleg egyet is értenénk abban, hogy jelen esetben mindössze alkalmazkodásról van szó, véleményem szerint ez az alkalmazkodás akkor sem ésszerű! (Bár itt inkább behódolás történt a magasabb akaratnak...) Mert ahogy az első levelemre érkezett egyik kommentre válaszul is írtam: az elmúlt években megszokott 8.5-9 milliós és a mostani 2 milliós támogatási összeg között bizonyosan lehetett volna egy ésszerűbb, mindkét fél számára elfogadhatóbb megoldást találni. Ráadásul ha csak a száraz számadatokat nézzük, akkor az utóbbi években a női csapat rendre jobb helyen végzett, mint a férfi! És véleményem szerint ezek után nem igazán korrekt és elfogadható - szakmailag legalábbis semmiképpen - magyarázat az, hogy "azért nem adunk többet, mert kevés a csömöri a csapatban"! Arról pedig még nem is szóltunk , hogy a férfi csapat költségeivel kapcsolatban közel sem figyelhető meg ilyen nagyságrendű takarékoskodás (bár az tény, hogy utóbbiban valóban minden korosztályban több a csömöri játékos; és mielőtt bárki félreértené: semmi bajom velük, és természetesen szurkolok, hogy minnél jobb eredményt érjenek el!), mert ha egyszer takarékoskodunk, akkor legalább igyekezni kellene arányosan csinálni... És ha már itt tartunk, akkor engedj meg egy kérdést! Mi kerül vajon kevesebbe: megfelelő racionalizálásokkal szinten tartani, illetőleg ha muszáj, akkor ésszerűen csökkenteni valamit; vagy az alapoktól újra felépíteni mindent? Szurkolni természetesen ezután is fogok a női csapatnak, és szívből kívánom, hogy mielőbb jussanak vissza az NB II-be, majd pedig lehetőség szerint az NB I/B-be, hogy újra öregbíteni tudják Csömörnek az elődök által megszerzett országos kézilabdás hírnevét; és minnél többet visszaszerezzenek a most elvesztett renoméból! Ha pedig a későbbiekben esetleg úgy alakulnak a dolgok, hogy az a település jelenlegi vezetésének döntéseit igazolja, én leszek az első, aki ünnepélyesen megköveti az illetékeseket! Jelen állás szerint azonban erősen kételkedem abban, hogy erre valaha is sor kerül! Tisztelettel és sportbaráti üdvözlettel: És az utóiratra válaszul: 1.hamarosan összeállítok egy beszámolót az általad kért korábbi feltételrendszerről a női kézilabda-szakosztály életében; 2.alaposan utánajárok a témának, hogy miért és ki(k) miatt hanyagolódott el az utóbbi években az utánpótlás-nevelés kérdése a női kézilabdában, és ha elkészültem, azonnal jelentkezem az anyaggal.
Szóljon hozzá a cikkhez!
|