|
„az angyalokkal focicsapatot szervezek…” |
|||
|
Van az úgy, hogy az újságíró lekési a „témát”. Pedig a téma itt volt: hol a HÉV-állomáson bukkant fel vasutast játszva, hol kéretlen alkotásaival hökkentette meg a befogadásra még felkészületlen közönségét. Pedig szólt előre: „apám, nagyapám és dédapám is hatvanhét éves korában halt meg. Szóval nagyjából egy évem van hátra.” – vallotta egy nemrégiben készült interjúban Geoszabó László. 2011. október 2-án hunyt el. Hatvanhét éves korában… Szabó László Attilaként látta meg a napvilágot 1944-ben. A „Geo” nevet egykori gimnáziumi osztálytársától és barátjától, Petri Györgytől kapta, az általa vezetett geo-bio szakkör után. A névváltoztatással együtt járt egyedi stílusának kialakulása is: "geoprimitív-pissoir stílusú kozmopolita-internacionalista képződményeké". Mivelhogy festő volt. Vagy költő. Esetleg mindkettő. Képeinek címei önmagukban megálló költemények; lírai alkotásai pedig megdöbbentően képszerűek. Mindkét műfajban tudott elgondolkodtatót, vagy éppen megbotránkoztatót alkotni. De nem zavarta, sőt, küldözgette a képeit mindenhova: a Vatikánba, a Fehér Házba, vagy adott esetben a csömöri önkormányzathoz. Mert életének utolsó egy évét itt töltötte. Budapesti lakásából kilakoltatták, és ezért különböző gyűjteményeit tartalmazó zsákjaival Csömörön húzta meg magát. Mivel azonban ha valamit csinált (legyen szó fotózásról, vagy éppen néptáncról), szerette maximálisan csinálni, ezért száz százalékosan csömörivé vált arra a rövid időre, amíg itt élt a Tanár Úr.
Csömöri vonatkozású képek: Vihar előtt a Kálvárián Csömörön; Luxusbudi; Angolpark
Merthogy tanár volt: kémia, fizika, történelem és még ki tudja hány szakos. Összesen hét diplomája volt, ám miután 1979-ben letartóztatták (Petri-szamizdatokat sokszorosított a gimnázium stencilgépén), jó ideig nem taníthatott. Ekkor ment el a Fészek klubba mosogatónak, majd nem sokkal később éjszakai szakács lett – végzettség nélkül. Munkáltatója tanácsára iratkozott be szakmunkásképzőbe, de csak nyolc általánost vallott be. Szakmunkás vizsgája után „bukott le”, hogy olyan tárgyakat tanult, amelyeket maga is taníthatott volna. „Vegyék úgy, hogy én itt két évig hospitáltam.” – mondta utóbb a tantestületnek. Később barátaival közösen nyitott éttermet, ami egyedi étlapjairól volt nevezetes – sokan csak azért tértek be, hogy ellopják az étlapot.
Fiatalkori képe tanár korából (1971-es évzáró)
Diplomák
Szakmunkás bizonyítvány
Étlap A rendszerváltás után újra taníthatott, sőt, kiállíthatott. A pesti értelmiség imádta: a Tűzraktérben tartott felolvasóesteket. Képet soha nem adott el, inkább elajándékozta őket. „…szerintem azt a pénzt, ami a művészetből érkezik, egyszerűen tilos magáncélra felhasználni.” – vallotta. Így aztán nyomorgott: ásványokat és amuletteket árult a Verseny utcai bolhapiacon. Tanítványai, jóakarói tartották el, biztosítottak neki szállást, ha kellett... Márpedig kellett, hiszen korábbi lakásába többször betörtek, ideiglenes szálláshelyéről pedig kilakoltatták. „Amúgy az egész életem poénok sorozata, csak némelyiken nem én nevettem.” Állítólag volt hét felesége és négy törvényen kívüli gyermeke; állítólag találkozott Alain Delonnal és Freddy Mercuryval – ki tudja, mi az igazság. Az tény, hogy művészekkel, politikusokkal, egyházfőkkel érintkezett: szobája falán ott lógtak a dedikált képek, levelek – megszámlálhatatlan saját alkotása mellett.
S mindez csak ízelítő. Geoszabó életműve, hagyatéka óriási – még számba venni is sok azt a rengeteg képet, verset, amelyet alkotott. Ez a rövidke emlékezés nem is elég: legközelebb arra teszek kísérletet, hogy az olvasók elé tárjam egy kis szeletét mindannak, ami a Geo-életműben magával ragadott. Előre szólok azonban, hogy – a Tanár Úr szavaival élve – kizárólag „tizenhat éven felüli szabadgondolkodóknak” ajánlom! Köszönet a Geoszabó-hagyaték kezelőjének a cikk összeállításában nyújtott rengeteg segítségért. A cikkben szereplő adatok, idézetek a Geoszabó blogból származnak.
Szóljon hozzá a cikkhez! Engem tanított a II.Rákóczi Ferenc gimiben 1974-1978 között.
Hozzászólás időpontja: 2012.01.10 18:09 Annyira örülök ezeknek a személyes történeteknek, hiszen épp valami ilyesmi volt a cél...
Hozzászólás időpontja: 2011.10.26 11: 37Az állomáson találkoztunk a boltban. Bendegúznak fiunknak küldött egy képet, neki készítette személyesen, a boltban adták át, napokkal később.
Hozzászólás időpontja: 2011.10.25 22:08 Én már jópár éve ismertem őt, engem csak simán banyának hivott- de ő ilyen volt. A fiam nagyon sokat tanult tőle! kémiát, fizikát geológiát. Sokat kirándultunk: voltunk együtt a Róka hegyen, a Mátyás hegyen. Ilyenkor mindig vittem Neki vodkát + cigit. Ásványbörzéken is megtalálható volt, ott is árult. Imádta a tepertős pogácsát és a káposztás tésztát. Mikor utojára találkoztam Vele vittem Neki és ezért Örülök. A Jó Isten vigyázzon RÁ!!!!!! Hozzászólás időpontja: 2011.10.25 18:38 z úgy volt, hogy augusztusban az egyik forgalmista kislány befogadott két kiscicát az állomáson, amikor arra jött Geo. El szerette volna vinni mind a két cicát, hogy ne legyen egyedül, és ha Ő nincs otthon, akkor a cicák se legyenek egyedül.Közben összebarátkozott a Timivel és előadta ÉLETE ÁLMÁT A VÖRÖS SAPKÁVAL. Igy születtek a HÉV állomási fotók. Barátságos ember lévén megajándékozta Timit Istenfa című festményének másolatával amit személyesen neki dedikált. Szövege: Timikének szeretettel 2011 augusztusában geotol. és az elmaradhatatlan rovásirás/?/ Ez a HÉV állomáson készült képek igaz története. vidóka Hozzászólás időpontja: 2011.10.25 15:39 RIP Hozzászólás időpontja: 2011.10.24 12:58 Egy szabad ember. (a szó világi értelmében) Hozzászólás időpontja: 2011.10.20 18:15
|
