Csömöri Hírek

„Bűnhődünk azért, mert hagytuk szétroncsolni ítélőképességünket. És ez, pontosan úgy, ahogy egy pozsonyi magyar politológus írja remek tanulmányában, egy igazi magyar sorstragédia.”

Papp József, Csömörön élő egyetemi docens, közgazdász és az általa ajánlott Gál Zsolt, pozsonyi politológus írására egy kedves olvasónk hívta fel a figyelmünket. A két szerző nagyon világosan és hitelesen mutatja be azt a katasztrofálisan egyszerű képletet, amely eredményeképpen Magyarország teljes erővel rohan a csőd felé.

Ha valaki hosszan többet költ, mint amennyit keres, az szükségszerűen csődbe kerül. A magyar állam pedig pontosan ezt teszi. A bevétele erősen korlátozott. A gazdaságban jelentős szerepet játszó multinacionális cégek kevés adót fizetnek. Ezért az állam mindent a magyar kis és középvállalatokból próbál kisajtolni – és ezzel tönkreteszi őket. Így ezek kevesebbet tudnak fizetni, ezért jobban sajtolja őket, így ezek kevesebbet tudnak fizetni… és így tovább egyre lejjebb.

De miért van szüksége az államnak annyi pénzre? Papp József és Gál Zsolt szerint elsősorban két fő csatornán folyik el az adózók pénze.

Egyik az állam ún. gazdasági tevékenysége: „Állami, önkormányzati vállalatok működtetése, közbeszerzések, vissza nem térítendő támogatások stb. formájában hatalmas összegek folynak vissza a gazdaságba… A magyar gazdaságnak ez a jelentős szelete, amelynek fejlődése nem a tisztességes versenyen, hanem a túlárazott közbeszerzéseken és hatalmi befolyáson alapul…” (Papp József)

A másik az a baloldali populista politika, amelyet nálunk minden hatalmon lévő párt folytat: „Magyarország tragédiája az volt és maradt, hogy a gazdaságpolitikában kormánya és ellenzéke többnyire egyaránt baloldali nézeteket képvisel, folyton balról próbálják előzgetni egymást, gyakran egymásra licitálva abban, ki mit nyújt majd megválasztása esetén a szociális vívmányok terén „a zembereknek”. A hatalomra került erőknek lényegében csak két lehetőségük marad: 1. megvalósítják ígéreteik egy jelentős részét (és ezzel száguld az ország az államcsőd felé), vagy 2. megpróbálnak fenntartható gazdaságpolitikát folytatni, de ekkor pontosan az ellenkezőjét kellene csinálni annak, amit megígértek és amit választóik várnak tőlük…” (Gál Zsolt)

Az osztogatásokból létrejövő költségvetési hiányt a kormányok hitelek felvételével csökkentik, majd ezeknek a hiteleknek a kfizetését ráterhelik a lakosságra. Így annak, hogy a mindenkori hatalomközeli rétegek hatalmas jövedelmekre tegyenek szert és az aktuális demagógia kedvezményezettjei jelentős juttatásokat kapjanak az az ára, hogy az ördögi körökben egyre mélyebbre sodródik az ország:

„Nem mehetünk el szó nélkül a választók felelőssége mellett sem, hisz pontosan ők azok, akik hisznek a felelőtlen ígéretekben, és hatalomra emelik a demagóg hordószónokokat, majd amikor kiábrándultak belőlük, akkor véletlenül sem a józan eszüket használják egy életképesebb alternatíva mellett döntve,hanem átvonulnak egy még nagyobb populista hordószónok táborába.Ahelyett, hogy racionálisan mérlegelve, saját és országuk jobbra fordulását szem előtt tartva járulnának az urnákhoz, inkább az emóciók és a hit mozgatja őket. Eközben templomba egyre kevésbé járnak, a vallástól egyre inkább elfordulnak, Isten és a halálon túli megváltás helyett a populista illuzionisták által ígért földi megváltásban (állami gondoskodás, „szociális biztonság”) hisznek.” (Gál Zsolt)

„2010 után a magyar politikai élet el is jutott oda, hogy nincs egyetlen párt sem, amely a szabad versenyen alapuló kapitalista piacgazdaságot védené, és támogatná (teljes mellszélességgel, nemcsak szavakkal, de akár tettetekkel is) a stabil, vállalkozóbarát környezetet, a külföldi tőkebefektetéseket és egy jól működő bankrendszert. Ehelyett jóformán csak abban különböznek, hogy milyen oldalról és milyen okok miatt utálják a kapitalizmust: ki szélsőjobbról (Jobbik), ki szociálliberális és zöld szempontból (LMP), ki nemzetpolitikai szemszögből (Fidesz), ki meg csak a hagyományok tiszteletben tartása végett (MSZP). És persze mindannyian a népszerűségre való tekintettel, hisz a lakosság nagy része is utálja a piacgazdaságot, a multikat, a külföldi tőkét, meg a bankokat, egyszóval mindent, ami egy kis, nyitott és sebezhető (mert nagyon eladósodott) keletközép-európai ország számára életbevágóan fontos a sikerességhez.” (Gál Zsolt) >)

„Hiába szedi vissza – egyébként helyesen – a koraszülött jóléti állam „vívmányait”, ha az állam gazdasági tevékenységét nem építi le. … ha a költségvetési kiadások nem csökkennek a hazai kkv-szektor teljesítőképességének megfelelő szintre, az adósságcsapdából soha nem lesz szabadulás. Sőt, egyre nagyobb az esélye annak, hogy Sziszüphosz visszazuhanó köve nemcsak a kormányt, hanem bennünket is a mélybe ránt.” (Papp József)