Csömöri Hírek

Milyen „betegség” az érzelmi inkontinencia? Mik a tünetei és hogyan enyhíthetőek? Hol terjeszti ki formálódó énjét ma egy tizenéves kiskamasz? Miért nincs a felső tagozatos iskolások többségének – főleg kisvárosokban és falvakban – egyáltalán semmiféle példaképük? Mit lehet mondani annak a kislánynak, akinek legfőbb életkori problémája lett, hogy 14 évesen mikor essen már át az első aktuson, aminek helyszíne akár egy pláza vécéje is lehet…? Hogyan hat egy fejlődő személyiségre, ha esténként – jobb esetben családi körben – azt nézi a tévében, hogyan alázzák meg és penderítik ki maguk közül társukat egy csoport tagjai? Hogyan fog megküzdeni valóságos konfliktusaival felnőttként az a kiskamasz, aki a rá csúnyát mondó partnerét egy laza mozdulattal kizárja a virtuális közösségi teréből? Milyen változásokat okoznak a családi díszletekben és következésképpen a családon belüli kommunikációban és érzelmi életben az Információs Kor újabb és újabb technikai vívmányai, különböző méretű képernyői és egyéb elektronikai „kütyüjei”? Hogyan nyújthat a szülő hatékony védelmet kiskamasz-, kamaszkorú gyermekének az interneten szűretlenül rázúduló, számára ugyan érthető, ám érzelmileg feldolgozhatatlan tartalmak ellen? Milyen eszközei lehetnek egy mai általános iskolai pedagógusnak ahhoz, hogy ne álljon tanácstalanul az osztályteremben, azon keseregve, mennyivel könnyebb volt tanítani régebben? S végül milyen tudással rendelkező felnőttek lesznek azokból a mai iskolásokból, akik számára ami nincs az interneten, az nem létezik, s akik jobban emlékeznek az információ elérésének útvonalára, mint magára a tartalomra? Miért „mások” ezek a gyerekek, mint voltak a szüleik, tanáraik egykor?

A kép sokszor elkeserítő és nem kicsit kiábrándító. A szerző számos friss kutatási eredményre alapozva, illetve a valós életből merített számtalan példával illusztrálva mond ki nehéz igazságokat. Tari Annamária klinikai pszichológus. Pályáját nehéz sorsú (állami gondozott, kiskorú bűnelkövetők) fiatalokkal kezdte, de foglalkozott fiatalkori evészavarokkal és daganatos betegek pszichoterápiájával is. 2010-ben megjelent Y generáció c. könyvében a mai húszas, harmincas éveikben járó fiatal felnőttek helyzetét elemzi. Azokét, akiknek a gyermekkoruk még az Információs Kor előttre tevődik, ám fiatal felnőttként, a munka világába kikerülve már az új kor kihívásainak kell megfelelniük, sokszor nagy árat fizetve a megfelelni akarásért. Őket követik jelen kötet főszereplői, a 90-es évek közepétől a 2000-es évek közepéig születettek, a Z generáció, más néven Net generáció tagjai. Ők már 4-5 évesen maguk kezelik a tévét, 8 évesen már profi módon interneteznek, 12 évesen már magukat akár 22 évesnek kiadva vadidegenekkel „találkoznak” a világhálón, s nem ritkán a valós életben is…

A klinikai pszichológiai jelenségeket és társadalom-lélektani szempontokat elemző, olvasmányos és közérthető stílusban megírt könyv használható kapaszkodót nyújt olyan kérdésekben, amelyek sok szülő és pedagógus számára nehezen megválaszolhatóak. Bár minden fejezet az Információs Kor és a fogyasztói társadalom különféle jelenségeit tárja fel, középpontban mindig a sokszor elmagányosodott, a feldolgoz(hat)atlan virtuális élményektől szorongó és egy hiteles felnőttre minden eddiginél jobban rászoruló gyermek áll.